Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A belügyminiszter 93 756/1895. sz. körlevelében a szegényeknek a belügyi tárca terhére történő gyógyszerellátását 1896. január 1-től megszüntette, mert ezt a községek kötelességévé kívánta tenni. így a belügyi tárca terhére, illetve amint szokás volt mondani, a vármegye számlájára semmiféle gyógyszer nem volt rendelhető). Megtérítette azonban a járványok alkalmával a szegények gyógyításából eredéi gyógyszertári költségeket a községek igazolt vagyontalansága vagy túlterheltsége, s a törvényhatósági betegápolási alap kimerülése esetén. A nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló, 1898. évi XXI. tc. hatályon kívül helyezte a 18 036/1893 és a 93 756/1895. sz. rendeleteket. Az új törvény kimondta, hogy a nyilvános betegápolási költségek egyenletes megosztása végett „Országos Betcgápolási Alap"-ot kell létesíteni. Az Országos Betegápolási Alap a közigazgatásilag előírt egyenes állami adók (földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, a tőkék kamatai és járadékok után járó tőkekamat és járadékadó) alapján kivetett országos betegápolási pótadóból lett létrehozva. Az országos betegápolási alap fedezte: — a bel és külföldi kórházakban és gyógyintézetekben gyógykezelt magyar állampolgárok után felmerült azokat az ápolási költségeket, melyeket valamely elismert jellegű belegsegélyző pénztárral, vagy társládával, cselédtartó gazdával, az ápolttal vagy hozzátartozóival és az államkincstárral szemben nem lehetett érvényesíteni, — a hatóságilag igazolt szegények részére rendelt gyógyszerek, továbbá a szükséges gyógyászati segédeszközök (szemüveg, mankó, sérvkötő, stb.) költségeit, — a cholera és pestis kivételével, a heveny fertőző betegségek ellen való védekezés és e betegségek terjedésének meggátlására szolgáló állandó intézmények, mint fertőtlenítő intézetek költségeinek fele részét, — a talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek után 7 éves korukig felmerülő gondozási, ápolási és nevelési költségeit. Az illetőségi község azokban az esetekben, ha az illető maga és a fizetésre köteles hozzátartozói is szegények voltak, köteles volt: — a kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő, vagy arra nem minősített betegekről gondoskodni, — a kórházakból vagy gyógyintézetekből elbocsátott gyógyíthatatlan betegek és gyógyíthatatlanoknak nyilvánított, de nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok eltartásáról, végül a talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak