Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

férfi, 47 nő). Majd 10 év múlva, 1930-ban 26 személyt vettek fel. Ezzel a gondozottak száma az 1929. évről maradtakkal együtt 89-re emelkedett. Az év folyamán 14-en elhaláloztak 24-en pedig távoztak az intézetből. Még a nagy gazdasági válság idején sem tapasztaltuk, hogy az ágyak kihasználtsága éves szinten meghaladta volna a 100 százalékot. Az intézet létszáma 1933-ban 70-90 között változott. Az 847 átlagos napi létszám 75 körülinek felelt meg. Az 1930-as évek végén, 1939-ben ápolás allait állt a szegény- és betegmenházban 85 fő. Ebből 848 férfi 50, női ápolt 35 fő. Az ápolási napok száma 12 878 volt. A kritikus időkben, 1945. április 21-én az intézetnek 52 gondozottja volt. A következő év májusában a szegényház 76 gondozottal folyamatosan működött.

849 Természetesen a létszám minden évben hónapról hónapra változott, egyrészt az elhalálozások, másrészt pedig a kilépések miatt. Az évenkénti létszám megállapítása vagy átlagolás útján történt, vagy pedig az év végi létszámot vették alapul. Az 1949. januári gondnoki jelentés 75 létszámról, az 1950. januári 93-ról, míg a májusi pedig 81 gondozottról számolt be.

850 Az intézet 1951 nyaráig működött. A gondozottak egy része kilépett, amikor tudomásukra jutott, hogy az intézeti tagok át lesznek szállítva Tiszavasváriba. Más részük pedig elfogadta a vidéki otthoni elhelyezést. A szegény-és betegmenház fenntartási költségeit teljesen a város fedezte. A kormánytól államsegélyben nem részesült. Társadalmi adományokból sem volt bevétele, mert egyedül a karácsonyi ünnepek előtt keresték fel a gondozottakat az egyházak és társadalmi szervek képviselői, amikor apró figyelmességekkel kedveskedtek azoknak. Az intézet 1901 novemberében nyitotta meg kapuit, így erre való tekintettel, költségvetés nem készült. A következő évben, 1902-ben az évi fenntartási költség 17 318,87 Koronát tett ki. Majd 1908-ban már ez a kiadás 20 628,62 Koronára emelkedett. Az utolsó békeévben, 1913-ban pedig visszaesett 18 083,66 Koronára, majd pedig 1916-ra tovább csökkent 12 543,74 Koronára. A háború vége felé és azt követően az infláció miatt magas összegben lett ugyan megállapítva az évi fenntartási költség, de a vásárlóereje igen alacsony volt, nem beszélve a hiánygazdálkodásról, melynek következtében nagyon nehezen tudták szükségleteiket beszerezni. 1927-ben, az új fizetési eszköz a pengő megjelenésével az akkor 66 ápolt ellátásáról gondoskodó intézet fenntartási költségét 23 490 P-ben határozták meg. A következő évben további több mint 8000 P emelkedés következett be. Majd 1930-ban, a nagy világgazdasági válság idején,