Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Első fejezet - A FEUDÁLIS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG

//. A FEUDÁLIS ÁLLAM A XIII. SZÁZAD DERAKÁTÓL 1526-IG \.l A magyar államszen>ezet alakulása^ 23 A magyar feudális állam kormányformája kezdettől fogva monarchikus volt és maradt, élén a királlyal. (10. melléklet) A hatalmi viszonyok, a kormányzati forma tényleges tartalmát illetően azonban gyakorta jelentős változások következtek be. A XIII. században a királyi hatalom már meggyengült, s a megerősödött feudális nagybirtokosok óriási birtoktesteiket a királytól majdnem függetlenül külön tartományokként igyekeztek megszervezni; ezek szinte államok az államon belül. A patrimoniális királyság felbomlása során létrejött a feudális széttagoltság állama.

w (11. melléklet) Később a nemesi vármegyék és a városok támogatásával megindult a fejlődés a rendi képviseleti monarchia felé, és létrejött a hatalom bizonyos formájú megosztása a király és a kiváltságos rendek - a főpapok (praelati). a főurak (barones). a köznemesek (nobiles) és a királyi városok (regiae civitates) között. A törvényalkotás a király és az országgyűlés együttes joga lett. Az állami szervezet részben a korai feudális korban kialakult alapokon fejlődött tovább. A törvényhozási feladatot ellátó országgyűlés (parlamentum publicum, illetve parlamentum generale) a XIII. század végén már megjelent, de csak a XV. században vált rendszeressé. Ezen eleinte a főpapok, a bárók és a nemesség személy szerint vehettek részt; 1445 óta állandósult a városok képviselete. Mátyás idejétől gyakorivá vált, hogy a nemesség nem jelent meg személyesen az országgyűlésen, hanem vármegyénként követeket küldtek. A követküldés azonban véglegesen csak a mohácsi vész után intézményesült.