Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)
Első fejezet - A FEUDÁLIS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG
Akormányzás és a közigazgatás irányítása jogilag továbbra is a király kezében van. Legfőbb igazgatási szerve a királyi tanács. A király másik központi igazgatási szerve a kancellária. Ennek szerepköre egyre növekszik, a törvényeket előkészítő, diplomáciai szolgálatot ellátó (I. Lajos titkos kancelláriája) és bíráskodó (királyi különös jelenlét bírósága) szervvé fejlődik. A XIV. században a szervezet differenciálódik: egyidőben nagykancellária (cancellaria major) és titkos kancellária (cancellaria secreta) is működik. A kancellária vezetője mindig az egyik főpap. A központi szervezetben az országos méltóságok között legelső a nádor (palatínus), aki a király után az ország első méltósága. Mellette az országbíró (judex curiae regiae) és a tárnokmester (magister tavernicorum) emelkedik ki. A tárnokmestertől a királyi jövedelmek kezelését a XIV. század derekán a főkincstartó (sumraus thesaurarius) veszi át. Az állami szervezet helyi tartópilléreit alkotó szervek a rendi képviseleti monarchia idejére átalakulnak. A királyi vármegye megszűnik a királyi várbirtokok gazdasági egysége lenni, és már a XIII. század közepén mint nemesi vármegye 11 a szervezkedő nemesség helyi hatalmi szervezete lett. A vármegyei ispán (comes) kinevezése továbbra is a király joga marad, a XIII. század végétől azonban megjelentek az örökös fó'ispánságok. l2/& A vármegyében a főispán (supremus comes) helyettese az alispán (vicecomes) ezidőben még a főispántól függő familiáris (gyakran vámagya vagy tiszttartója). A XVI. századra már a vármegye nemessége mindinkább beleszól kiválasztásába. A szolgabírák (judex nobilium, judiium) a nemesi vármegye kialakulásától kezdve választott tisztviselői a megyei önkormányzatnak. (1290:XVI.tc.) Az esküdteket (electi jurati nobiles, választott esküdt nemesek) szintén a vármegyei nemesség választotta. A vármegyei jegyző (nótárius) a vármegye kezdetleges adminisztrációját, az írásbeli teendőket végezte. A XVI. századtól a jegyző is választott tisztviselő lett. (1550: LXII.tc.)
