Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
Előszó
ELŐSZÓ Ennek a tájnak tán éppen az a legsajátabb vonása, hogy összekötő és átadó — írta Ortutay Gyula rétközi gyűjtőútján az 1930-as évek derekán. Az idő tájt, amikor Móra Ferenc és Györffy István barátságát is magáénak mondható Kiss Lajos vallatta e földet s a föld népét múltja, műveltsége felől, majd megírta a régi Rétköz életét, és az itt élők kietlen nyomorát. Jelen munka egy korábbi tájtörténeti kutatás része. Kezdetben a Kárpátmedencének, mint egységes földrajzi tájnak a fejlődését meghatározó tájelemek (a termőföld, a víz és az erdő) szerepét vizsgáltam és úgy láttam, hogy a hazánkat is magába foglaló nagytáj arculata történelmi korszakonként változott, mert a földjén élő emberek (társadalmak) biológiai, gazdasági és társadalmi fejlődésének igénye miatt megváltozott a tájelemek szerepe is. Klimatológiai és biogeográfiai kutatások bizonyítják, hogy az Alföld nem természeti adottságai miatt erdőtlen, hanem erdőtlenné tette az ember. Az Alföld először a népvándorlás korában lett mesterséges puszta, majd a török hódoltság idején már a második „történelmi" puszta alakult ki felszínén. A megváltozott tájjal együtt változott a lakosság foglalkozási tevékenysége. Sok helyen felhagytak a földműveléssel, állattartásra vagy más megélhetésre rendezkedtek be. A tőrök kiűzése után, a XVIII. században a lakosság még jó ideig az állattartást részesítette előnyben a földműveléssel szemben. Olyan külső tényezők, mint pl. a piac és a munkaerő hiánya is ez irányban hatottak. Ez utóbbi vonatkozásában a XVIII. század második felére gyökeresen megváltozott a helyzet. A demográfiai feszültség újabb változtatást követelt a társadalom gazdasági tevékenységében. Nem kevesebbről volt szó, mint az ágazati arányok megváltoztatásának szükségességéről. A mennyiségileg és minőségileg is megváltozott táplálkozási igények kielégítését csak a földművelés kiterjesztése biztosíthatta, mert egységnyi területre eső produktumával több embert képes eltartani, mint az állattenyésztés. Az adott földrajzi környezet segítheti vagy akadályozhatja a gazdálkodási törekvéseket. Ez utóbbival találkozunk hazánk folyómenti, alföldi területein. Ezért is vált a vizek kártétele elleni küzdelem alapvető gazdaságpolitikai feladattá a XIX. század első felében. Ilyen előzmények után úgy véltem, a vizsgálatot egy kisebb régió agrártörténeti viszonyainak elemzésével kell folytatni, ahol a természetföldrajzi adottságok, a közgazdasági tényezők és a történelmi hagyományok az agrártermelés egészére, a táj társadalmára és szellemi arculatára is jellegzetes vonásokat véstek, és ahol a szükséges műszaki munkálatok során új táj keletkezett, megváltoztatva ezzel a tőkés gazdálkodás természeti környezetét, feltételeit és a társadalmi viszonyokat is. Ilyen agrártáj a Rétköz. Lakóinak élete — végigtekintve a vizsgált két évszázadon — állandó és kemény munkával, olykor gyötrelemmel terhes.
