Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

4. Gazdálkodás a XVIII. század első felében. Termelési övezetek magassági viszonyok alapján

Hoffmann T. ritkán előforduló „munkahelyet" a lógert említ még a gabona nyomtatásával, tárolásával kapcsolatban, és Pesty Frigyesre hivatkozik, aki gyűjteményében mindössze 3 településen (Tiszabábolna Borsod m.; Mány Fejér m.; Kishegyes Bács m.) írta le. Vidékünkön kert szóösszetételben Paszabról (Lógerkert) ismeretes. 0 Az elegendő kenyérgabona hiánya miatt sokfelé kenyérgabona-pótlóval próbálkoztak, de valamennyi között a kukorica a legfontosabb. A kukoricát vagy ahogyan itt nevezték, a tengerit, már a XVIII. század elején valamenynyi rétközi községben termelték. Elterjedését nemcsak az itteni termőhelyi adottságok segítették, hanem több más gazdasági tényező is. A frissen tört irtásföldet a köles után — a második évben — tengerivel vetették be, és a gyakori tavaszi árvizek miatt későre elhúzódó vetés még az őszi hónapokban is beérett. Fokozta a növény iránti termelési kedvet, hogy termelése igaerő nélkül is megoldható, termesztése kevésbé kockázatos, élelmezésben és takarmányozásban egyaránt felhasználható, munkaigényes és a szemtermésen kívül egyéb mellékterméket is biztosít. Az 1720-as években Ajakon, Dögén, Fényeslitkén és Kékesén feljegyezték, hogy „a tengerit kertben és szántóföldön egyaránt termelik". Az említett falvak többségében a földművelés 3 nyomásban folyt, és valószínű, hogy a kukoricát ugarba is vetették. Kékesén hasonló a helyzet, csak „határa 2 részből áll".

71 Az adózási kötelezettségből következett, hogy a jobbágyok a földművelést az úrbéri állományon kívüli földekre igyekeztek kiterjeszteni, ez is magyarázhatja a kukorica gyors és nagyarányú elterjedését. A kukoricatermesztés „felfutása" a kiszélesítését segítő agrotechnikai, adózási és egyéb tényezők mellett a lakosság nagyarányú elszegényedésével is kapcsolatban lehetett. A magágy előkészítéséhez nem volt szükség igaerőre. A kukorica alá csak egyszer szántottak. Vidékünkön már a XVIII. században kialakult a „barázdába történő vetés". Ritkább vetéskor minden harmadik, sűrűbb vetés esetén minden második barázdába szórták a vetőmagot. A vetés kezdete Szt. György nap (ápr. 24.) hetében volt, és kb. 2 hétig tartott.

72 A kukorica kapálása, törése és betakarítása igen sok munkaerőt kíván, ami a Rétköz szinte minden településén biztosított volt. Termésmennyisége is jóval meghaladta a kenyérgabonáét. A gazdák Ajakon, Dombrádon. Fényeslitkén, Kisvárdán. Onteleken, Rétközberencsen és Tiszakanyáron 5— 6-szoros szemhozammal számoltak. A XVIII. század elején a len, a kender és a dohány is megjelent a szántóföldeken. 1728-ban Ajakon és Kisvárdán „a kender és len termesztése a szántóföldön" folyt. Dögén dohányt „kertben és szántóföldön egyaránt" termeltek, kendert „csak szántóföldön". A kender termesztése Fényeslitkén is szántóföldön folyt, ugyanakkor Szabolcsveresmarton csak a kertekben foglalkoztak vele. Pátrohán, Rétközberencsen, Dombrádon, Dögén és Gégényben a kerti vetemények közül káposztát és hagymát piacra termeltek. E termékek leg-