Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
3 A rétközi települések és lakói a XVIII-XIX. században
egyre inkább a közlekedés színterévé vált, majd az 1850-es években közterületnek — utcának, köznek — nyilvánították az ilyen udvarokat. 16 A Rétköz elmaradott agrárjellegét tükrözte városszegénysége is. Csupán egyetlen település — Kisvárda — tudta mezővárosi rangját több mint 400 esztendőn keresztül (1453-tól az 1870-es évekig) megőrizni. A másik két település — Nyírbogdány és Kótaj — a XVIII. század végén, a XIX. század elején megszerezte ugyan a mezővárosi szabadalmat (piac-, ill. vásártartás), de a feudalizmus utolsó évtizedeiben jelentősen elmaradván a fejlődésben, megtartani nem tudta. Kisvárda elsősorban kedvező helyzeti energiájának, forgalmi helyzetének köszönhette, hogy a XVIII. század elejére 386 főre fogyatkozott népessége a XTX. század közepéig 2000 főre emelkedett. Bél M. a vár alatt fekvő mezővárost inkább faluhoz hasonlította, mely „nem is lakói száma miatt említendő, hanem bormérése által nevezetes". 17 Az igen alacsony színvonalú agrárgazdálkodás, az árútermelés hiánya a megye településszerkezetében is megmutatkozott. Szabolcs megyében a XVIII. században minden 16. falura jutott egy mezőváros. Mezővárosaink XTX. századi fejlődése, illetve a fejlődés megtorpanása, a városi infiastniktúra hiánya okozta, hogy az 1870-es évek közigazgatási átszervezése során a Szabolcs-megyei mezővárosokból (Nyíregyháza kivételével) nagyközség lett. 18 Vidékünk a XVIII. század végén még kívül esett az alföldi tanyásodás vonalán. Ekkor csupán Dombrád határának NY-i részén látható a „Szállás" nevű határrész. A II. katonai felmérés idején (1806—1869 között) több község határában feltűnnek a tanyák. Nagyhalászon a Tisza mellett: „Láda tanya", „Czuha úr tanya", „Baraczkos tanya", „Szapagy tanya", Ibrányban az „Ibrányi tanya", Vasmegyeren az „Apáthi tanya". Egyél), magános telephely közül néhány majort is jelöltek. Kisvárda határában látható az „Ördögmajor" és a „Major", Komoron a „Barczi major", Tuzséron a „Kalonga liget major" (valamennyi az Esterházy-uradalomhoz tartozott). 19 Egy-egy falu történelmi hitelességű „látképének" felvázolásához nem elegendő a faluforma, a birtoklási és a földművelési szerkezet ismerete. A valóság megközelítően hű ábrázolásához szükséges a kortársak feljegyzéseit, az „Országleírás" (Landesbeschreibung), az országos összeírások e kérdésre vonatkozó információit is figyelembe venni és felhasználni. „Toronyból nézve a falvak úgy lötyögtek, mint szárcsafészek a vízen" — emlékeztek Kiss L. idős adatközlői az ármentesítés és belvízrendezés előtti állapotokra. 20 A falvak száraz időben porosak, piszkosak, esős és árvizes időszakban járhatatlanok voltak. A közegészségügyi állapotok rosszak. „A levegő annál egészségtelenebb, minél több a mocsár. A víz is rossz, gyakorta mocsárízű. A ... kutak ... a táj egészségére ártalmas vizet szolgáltatnak" — írta Bél M. 1735-ben. Magda Pál hasonló állapotokról számolt be 1818ban. 21 A rendkívül rossz higiéniai helyzet (a piszok, a trágyáié okozta talajvízfertőzés, az élelmiszerhigiénia és a személyi tisztaság hiánya, legyek, bogarak) együttesen közrejátszottak abban, hogy a XIX. század során a hat or-
