Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai 1001–1995 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 3. (Nyíregyháza, 1997)

Első fejezet - A FEUDÁUS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG

hez hasonlóan országgyűlési követeket választhattak, statútumokat alkothattak. Maguk által választott tanács (senatus) intézte a közigazgatást. Nemes városok is voltak a magyar földön (Dés, Torda), melyeknek lakosai testületileg nemesi szabadsággal rendelkeztek, s a vármegyei teherviselés alól szabadultak. Amezővárosok (pl. Abrudbánya, Vajdahunyad, Szék, Kolozs stb.) is ki voltak véve a földesúri hatalom alól, de a vármegye alá tartoztak. Mint taxás helyek (loca taxalia) az adót nem kapuszám (porta) szerint, hanem egy összegben fizették. Egyes mezővárosok két-két követet küldhettek az országgyűlésre. A Székelyföldön a feudális kor végén az igazgatást az öt székben - Udvarhely, Háromszék (Sepsi-, Kezdi- és Orbai székekből), Csíkszék, Marosszék, Aranyosszék - végezték. A székek is két-két követet küldtek az országgyűlésre, s a vármegyéket illető testületi jogokon kívül azzal a joggal is rendelkeztek, hogy a fó'királybírájukat, valamint összes tisztjeiket maguk - kijelölés nélkül - választhatták, s csak a főkirálybíró tartozott fejedelmi megerősítés alá. E területen egy szabad királyi város (Marosvásárhely), s több mezőváros (Oláhfalva, Udvarhely, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Illyefalva, Bereck, Sepsiszentgyörgy) volt. A szászföld kilenc székre és két vidékre (Beszterce vidéke, Brassó vidéke) oszlott. A székeket igazgató királybírókat és a tanácsokat éppúgy mint a székelyeknél, a szász "nép" választotta, s a fejedelem csak megerősítette. A nagyszebeni királybíró (iudex regius Cibiniensis) a szász nemzet közös testületi szervének a. szász egyetemnek (Universitais Saxonum) az elnöke; őt az összes városok választották, s a fejedelem erősítette meg. A városok külön nem küldtek követeket az országgyűlésre, hanem együtt a székekkel. (14/b. melléklet)