Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

I. AZ ALAPÍTVÁNY FOGALMA, JOGI SZABÁLYOZÁSA

Ereky István Ulpianus Fragmentáiban fedezte fel az alapítás harmadik módjának csíráit.

3 Mivel az alapítók a tapasztalatok alapján sem a természetes, sem a jogi személyekben nem bíztak, ezért — az emberi közvetítést kizárva — alapítványi örökösként egyenesen valamelyik istent nevezték meg. Bozóky Alajos Erekyvel szemben azt a véleményt képviselte, hogy az alapítvány nem a pogány világnézet terméke, hanem azt „a sokkal magasztosabb keresztény szellem fejlesztette" ki, s nem a római jog res sacrájából vezethető le.

4 A középkorban is voltak az Ulpianusnál leírtakhoz hasonló módon létesített alapítványok, elterjedésüknek azonban gátat szabott az, hogy — paradox módon — sértették a vallásos érzületet. Az alapítványokat ugyanis gyakran perrel támadták meg a magukat kisemmizettnek érző örökösök. A bíróságok pedig többször hoztak olyan ítéletet, amelyben az alapítványt, illetve az azt „képviselő" szentet marasztalták el. A jogilag lehetséges döntés erkölcsileg lehetetlennek, elfogadhatatlannak bizonyult. Ezért az alapítók inkább világi, pontosabban valóságos egyházi személyeket, közösségeket bíztak meg akaratuk végrehajtásával. Ám az idő múlásával gyakran elfelejtődött az alapítók akarata, sőt visszaélések is történtek. A trienti zsinat 1311ben megrótta a szerzetesrendeket, mivel az adományozók szándékát semmibe véve birtokolták a szegények vagyonát. A XIV. századi Európában általánossá vált az az adományi forma, amelyben közvetítő kizárásával magára az alapítványra mint jogi személyre ruházzák a vagyont. 3 Ulpianus. Domitius (i.sz. 170-228), római jogtudós. 4 Bozóky Alajos, a nagyváradi jogakadémia igazgatója, 1901-ben az Ügyvédek Lapja c. periodikában Az alapítvány jogi fogalma címmel öt részben közölte vitacikkét (a 47-54. számban). Az idézet az 1901. nov. 23-i, 47. számból való.