Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

I. AZ ALAPÍTVÁNY FOGALMA, JOGI SZABÁLYOZÁSA

Az államhatalom a maga számára legfontosabbnak — érhetően — az alapítványok fölötti felügyeleti jogának biztosítását tartotta. Franciaországban az erősödő állam fokozatosan ellenőrzése alá vonta az alapítványokat. XV. Lajos 1749. évi edictuma betetőzte a folyamatot. Ezentúl alapítványokat nem lehetett létrehozni kellő formában kiállított királyi jóváhagyás, lettres patentes nélkül. A nagy francia forradalom idején azután az állam három kivételével az összes alapítványt eltörölte és elkobozta. A háborúban álló ország szűkös anyagi forrásait erősítette meg a főleg egyházi kezelésben lévő hatalmas alapítványi vagyonokkal, s ezzel egyúttal gyengítette az egyház befolyását is. Az 1804-es Code Civilben még csak meg sem említették az adományozásnak ezt a formáját. Angliában az alapítványt mint önálló jogintézményt nem ismerték, helyette a charitable trust, vagyis a jótékony célra trust alakjában rendelt célvagyon létezett. A cél elbírálá­sában jelentős szerepet töltöttek be a bíróságok. Jótékony trust az lehetett, amelynek célja: „1. a szegénység enyhí­tése, 2. a művelődés fejlesztése, 3. a vallási élet fejlesz­tése, 4. oly cél, amely a közösségre áldásos, és nem tartozik az előbbi három csoportba. Az Egyesült Államokban az adományok maximális hasznosítására törekedve kifejlesztették a community trustöt. Az intézmény alapgondolata az, hogy a trustee (a gondozó, kezelő) elfogad minden örökséget, hagyományt azzal, hogy azt jótékony célra fordítja. A felhasználás céljáról a trust igazgatói szótöbbséggel döntenek. Ifj. Szladits Károly szerint ez a forma „a szociális gondos­kodás legnagyszerűbb intézménye, mert a cél idealiz­musával a praktikus eredményt is egyesíti magában". 6 5 Ifj. SZLADITS K., 1939. 105. 6 Uo. 111.

Next

/
Oldalképek
Tartalom