Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

Néhány alapító igen magas általános szellemi követelményszintet állított föl. A Bajusz-kör a tanártestületet hatalmazta föl, hogy egy minden tekintetben érdemesnek tartott tanulót jutalmazzon alapítványának kamataiból. Reguly Sámuel felsőbb tudományokban kiemelkedőket, a már említett Mányik József és neje másik adományával két kitűnő fiúnövendéket (rokonok elsőbbségben!) kívánt segíteni. A Glück Dávid-alapítványt pedig kimondottan a gimnázium két legjobb tanulója javára hozták létre. A középiskolából való kitekintés szándékával, a továbbtanulásra ösztönözve többen tettek olyan alapítványt, amellyel gimnáziumi növendékek élhettek. A teljesítményelvű alapítványok az egyénekben rejlő energiák, képességek felszínre hozására tettek kísérletet, s ezzel a felfelé irányuló társadalmi mobilitás katalizátoraivá váltak. 4. Duális alapítványok A kiegyezés korában Nyíregyházán mintegy félszáz duális alapítvány működött. A szolidaritás és a hatékonyság elvét egyaránt tartalmazó típus szinte kizárólag az iskolákban fordult elő. Egyetlen kivételként — némi megszorítással — duális jellegűnek vehető a tűzoltókat segítő Stern Jenő-alapítvány. Célja az volt, hogy kamatait az a tűzoltó kapja, „aki a legelső tűzesetnél megsérült, vagy ilyen nem létében az, akit az egylet választmánya legkitűnőbbnek mond ki". A célkitűzés második fele teljesítményelvű, az első felét akkor tekinthetjük ugyanilyennek, ha az önfeláldozás motívumát vesszük figyelembe. Ugyanakkor ez szociális mozzanatként is értékelhető, hiszen a megsérült tűzoltó anyagi segítségre is szorul. Az alapítók általában mindig pontosan meghatározták, hogy melyik iskola növendékét akarták segíteni. E gyakor-