Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

lattól eltért Hatzel Márton, aki 1858. július 4-én tette alapítványát, 6255 Ft-tal. Célja az volt, hogy két arra érdemes, igyekvő ifjúnak adjon ösztöndíjat a tanulói pálya idejére. Az odaítélésnél figyelembe kellett venni a vagyontalanságot és a rokonsági fokot. Az adományra nemcsak nyíregyháziak pályázhattak; igen gyakran az ország különböző településeiről jelentkező rokonok számára ítélték meg az ösztöndíjat. Mandel Ábrahám és neje sem kötötte egyetlen iskolához alapítványát, hanem éppen azt hangsúlyozta, hogy az egyéb kívánalmaiknak megfelelő tanuló akkor kaphatja meg a kamatokat, ha „bármelyik felsőbb iskolába " jár. A polgári leányiskola tanulói javára tett néhány alapítványon kívül az összes többi duális alapítványt a gimnazisták számára tették. A kamatok folyósításának időtartama szerint az iskolákban az alapítványoknak két válfaja működött. Az ösztöndíjak hozadékát több éven keresztül kapták az arra érdemes növendékek. A jutalomdíjakai és a segélyalapítványokat pedig minden évben más tanulónak juttatták, vagy legalábbis évenként döntöttek arról, hogy kit részesítsenek az adományból. A segélyalapítvány (csak) szociális jellegű. A jutalomés ösztöndíjak mindenképpen hordozzák a minőségelvet, de többségükben megtalálható a családi környezetből hozott hátrányok csökkentésének az igénye is, s mivel mindkét paradigmasorból tartalmaznak elemeket, ezért duális jellegűek. A duális alapítványok preferencia-sorrendjüket tekintve is különböztek egymástól. Ezt a sorrendet a feltételek szerkezete, egymáshoz viszonyított helyzete határozta meg. Az első altípusba tartozók az alapfeltételek között, tehát egyforma súllyal szerepeltették a szociális és a teljesítményelv szempontjait. A második altípus alapítványai a teljesítményelvet tartották a legfontosabbnak, a