Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

mányával a kereskedői pálya presztízsét próbálta emelni. Jánószky Andrásné pedig úgy rendelkezett, hogy ha elsődleges céljának megfelelő jelölt nem volna, akkor kereskedelmi vagy ipari szakmára készülő ifjúnak juttassák a hozadékot. Az e dolgozatban a kváziközösségek közé besorolt azonos társadalmi státusú emberek csoportjai tekintetében az alapítványozás két iránya figyelhető meg. Egyrészt jellemző a társadalmi hierarchia azonos fokán állók között a szolidaritás. Amikor tanár tanárgyermekek, tűzoltó tűzoltók javára, vagy amikor az elhunyt katonafiát gyászoló édesanya tisztjelöltek, a kereskedő a kereskedői pályára menők számára tett alapítványt, akkor kapcsolatuk horizontális. Az alapítványozás legfőbb iránya azonban kétségtelenül lefelé hatott; célja az alsóbb néprétegek megsegítése volt. Karitatív mozzanatot nemcsak a szociális, hanem a duális alapítványok is tartalmaztak. A szegényeket támogató alapítványokat a következő részek taglalják. Az alapítványtípustól függetlenül egyes alapítók szempontként vették figyelembe a családi állapotot, az életkort és a nemet. E kategóriák részben összefüggnek egymással, részben csak látensen vannak meg az alapítólevelekben. Hiszen, ha valaki az özvegyeken akart segíteni, anélkül, hogy kimondta volna, általában idős korú, nőnemű embert támogatott. Az agg kor kritériumának a nők sokkal nagyobb számban feleltek meg, mint a férfiak. A gimnáziumi alapítványokat ebben a korszakban csak fiúk kaphatták, a leányiskolái adományokat ezzel szemben csak a másik nem tagjai. Az iskolai alapítványok előnyeit pedig nyilvánvalóan főleg a fiatalabb nemzedékek élvezhették, de azért voltak olyan alapítók, akik finomabb különbségtételt is előírtak. A polgári leányiskolában három alapítványt csak negyedévesek nyerhettek el; ezekből özv.