Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)
V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK
ványnál is. Az alapító négy nyíregyházi, önhibáján kívül elszegényedett, becsületes polgár évenkénti segélyezésére adott 6000 koronát. Másodlagos kritériumként viszont kikötötte, hogy az alapítványtevő igényjogosult rokonai előnyben legyenek. A gyakorlatban ez azt eredményezte, hogy mindig csak rokonok voltak a kedvezményezettek. A kiválasztás számtalan lehetséges szempontja közül mindet természetesen egyetlen egy adományozó sem vette figyelembe. De sokan közülük elsőként a legtágabb kört, a közigazgatási egységet (megye, település) határozták meg. A nyíregyházi alapítók főleg városuk lakosai, intézményei számára tettek adományokat. Mandel Ábrahám és neje, Czincz Rozália, valamint Szekeres János és neje, Hrenkó Anna Nyíregyházán született diákokat pártfogolt. Nem a születési helyhez, hanem a városi illetőséghez kötötte adományát többek között Brésel Paulina, Petrovits Gyula és Stern Jenő. Megengedő jellegű a Zierek Edéné által férje emlékére tett alapítvány. Az adományozó végrendeletében jelentős összeget hagyott elszegényedett özvegy nő vagy idősebb leány segélyezésére, „kikötvén, hogy a jelentkezők között elsőbbségben részesíttessenek az úrinők, s amennyiben nyíregyházi nő nem jelentkezne, úgy Szabolcs vármegyei is igényt tarthat rá. " Az alapítványozás nem maradt egy település határain belül, hanem horizontálisan becsatornázta, átszőtte az egész országot. A városi képviselőtestület 1911-ben 200 koronával járult hozzá a Mártonffy Márton-ösztöndíjhoz, amelynek tőkéjét az iparos-tanonciskolai tanítók országos egyesülete az egész országra kiterjedő gyűjtéssel teremtette elő. Az ösztöndíj célja az iparos- és kereskedőtanoncok jutalmazása, illetve a pályakezdők segélyezése volt. Nyíregyháza városa alapítvánnyal segítette a sárospataki jogtanszéket, a rozsnyói árvaházat és az eperjesi szemináriumot. A századforduló környékén a városlakók