László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI

otthagyták az előadást. A vármegyei felügyelő ezt a közönség alacsony zenei műveltségével e t 530 magyarázta. A hanglemezek kiegészítő műsorszámként való használata elterjedtebb és eredményesebb volt. Ezért használtak fel a választásokon a mozgalmi es munkasdalok hanglemezeit is." Szatmár-Bereg vármegyében ezeket mozgóképes vetítésnél alkalmazták. "A lemezjátszás igen nagy jelentőségű falvainkban és tanyáinkban. A dalokat már úgyszólván minden faluban ismerik, r 532 szívesen es elvezettel hallgatják, sot a fiatalok az erősítővel együtt éneklik" - irta a felügyelő. cJ Tánc A táncmulatság, a bál az ifjúság kedvelt szórakozásai közé tartozott. A Szabolcs vármegyei, 1944/45. tanévi jelentés szerint pl. az ifjúsági egyesületek működése a legtöbb helyen a láncmulatságok szervezéséből állt. Rendezésüket hátráltatta, hogy a települések egy részében nem volt megfelelő helyiség, amint arra a kultúrház fejezetben utaltunk is. Az iskolák pedig csak 533 kimondottan kulturális tevékenységek szamara alltak rendelkezésre, balokat ott nem tarthattak. A táncmulatságokat legtöbbször valamilyen műsoros esttel vagy műkedvelő előadással kötötték Össze, s bevételét jótékony célra fordították.

534 A kor kultúrpolitikája a táncot, mint népművészetet kívánta a közösség közkincsévé tenni. Ennek szellemét tükrözte az 1946/47-es nagybudapesti és a 48-as centenáriumi kultúrverseny is. A választandó anyag csakis eredeti népi tánc lehetett. A rendezők elhatárolták magukat az úri táncművészeitől, a műmagyar lánctól. A centenáriumi kultúrverseny középdöntőjében a szatmárököritői Néptánccsoporttal Szatmár-Bereg, első helyezést ért el, de a Budapesten megrendezett országos döntőre pénzhiány miatt nem tudtak felutazni. A megyei 2. helyezett 535 csoport a középdöntőben csak ötödik lett. A Magyar Táncszövetséget 1947 őszén szervezték meg. Ez munkáját a tömegszervezetek megbízottam keresztül végezte. A táncmozgalom irányításán túl, feladatai közé tartozott a szakemberek állandó továbbképzése, valamint a csoportok anyaggal való ellátása. Ez utóbbi érdekében a Néptudományi Intézettel együtt a népi tánc hagyományait, kincseit összegyűjtötték és kiadták.

536 Szatmár-Bereg vármegyében 1948 májusában 24 tánccsoportot tartoltak nyilván, s még 25 537 szervezését vettek tervbe." A VKM 1949 márciusában (252.560/1949. sz. rendeletével) szabályozta a tánccsoportok működését és csak a Táncszövetség által jóváhagyottak engedélyezését helyezte kilátásba. Ezzel 538 az intézkedéssel a műmagyar és a népi romantikus jellegű műsorszámokat akarták kizárni. " A tánccsoportok számáról, valószínűleg azért, mert egyik vármegyében sem volt megbízott táncfelelős, szórványos adataink vannak. Nyíregyházán 1949 októberében 12-t tartottak nyilván. 539 Szatmár-Beregből 1949 tavaszán 23 csoport nevezett be az országos kultúrversenybe. Köztük volt a híres szatmárököritői együttes is. A csoportok fenntartója az EPOSZ, amelyhez, kél esetben társként még a SZIT is csatlakozott. A táncmozgalom az eredeti népművészetre épült. Azonban nem minden település rendelkezett képzett néptánc pedagógussal. Ezért a Táncszövetség előadói tanfolyamokat tartolt és kiadványokkal segítette a munkát, pl. Népi tánckönyv.

540 Az 1950 februárjában rendezett táncszövetségi konferencián Szabolcsból Bárkányi Ferenc, Szatmár-Beregből pedig Szakács Balázs tánctanárok vettek részt.

541