A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (Nyíregyháza, 1999)

Levéltárunk történetéből

Ennek nyilvántartását a segédhivatalok (iktató, irattár) szolgálták, az általuk vezetett segédkönyvek (számrendi iktató, név- és tárgymutató) a folyamatos nyilvántartást tették lehetővé. Az ügyirat végleges elintézése után az irattárba került, ahol a szükségtelenné vált mellékletektől megszabadítva (selejtezés) a szabályzatokban megállapított ideig kellett őrizni, s csak ezután nyert végleges elhelyezést a levéltárban. A polgári korszak iratkezelésének az ideális felépítése azonban nagyon kevés helyen (elsősorban a városi igazgatásban) valósult meg. Lényegében az irattár és levéltár szétválasztása — személyzeti leg és helyileg — többnyire csak elvileg történt meg, a levéltárosok legtöbb helyen egyúttal irattárosi feladatot is elláttak. Ez a megállapítás Szabolcs megye polgári kori ügyintézésére is érvényes. Az iratok kezelésével és őrzésével megbízott levéltárosról több intézkedés is született (1868, 1871, 1878, 1887, 1911), de az irattár és a levéltár szétválasztása nem történt meg. Az élethossziglan kinevezett levéltárosok egyben a folyó iratkezelést ellátó irattárosok maradtak. A megyeszékhely 1876-ban Nyíregyházára való áthelyezésével csak a folyó ügyek iratait hozták át, a többi Nagykállóban maradt. 1897-ben felépült az új vármegyeháza, de itt is csak a rendi korszak rendezett levéltára kapott helyet. A Nagykállóban maradt iratok ismeretlen körülmények között a jelen század első évtizedében megsemmisültek. 1897-ben, az első tervezett levéltárrendezés idején még meglévőnek mondották, de a rendezés csak részben valósult meg, ezekre nem terjedt ki. A polgári korszak 100 éve alatt még mindig a vármegyei központi hatóság által létrehozott iratok kerültek levéltári őrizetbe. Az 1976-ban befejezett rendezés után készült első rendszeres nyilvántartás szerint: a szabadságharc iratai (1848-49) 12 ifm az abszolutizmus kor iratai (1850-66) 8 ifm kiegyezés utáni iratok (1867-1949) 328 ifm Összesen: 348 ifm Világosan érzékelteti az utóbbi 100 év alatt az írásos ügyintézés révén létrejött és a történeti kutatás számára mind fontosabbá váló források sokrétűségét. *** A XIX. század közepétől fogva a levéltárak mint történeti forrásokat őrző intézmények fontosságának felismerése hozta létre az 1950:29. törvényt és az 1969:27. törvényerejű rendeletet. S