A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai V. Segédletek 3. (Nyíregyháza, 2007)
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár
A SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI LEVÉLTÁR 1 A királyi várispánságokból a XIII. század végétől kezdve fokozatosan kialakuló nemesi vármegyék írásos ügyintézése az egykori királyi szerviensek (szolgálók) nevét őrző szolgabírák bírói működése révén keletkezett. A XIV. század folyamán már a vármegyei szervezet élén álló comes (főispán), helyettese a vicecomes (alispán) és a négy szolgabíró előtt folytatott peres ügyek írásba foglalása révén a vármegyékben is keletkeztek iratok az írás-olvasásban jártas, oklevelek szerkesztéséhez értő, latinul tudó nótáriusok működése révén. Az első ilyen oklevél éppen Szabolcs vármegyéből maradt fenn. Egy hosszabb idő óta itt működő írástudó állította ki 1349-ben. Ennek ellenére egészen 1550-ig nincs nyoma, hogy az említett tisztségviselők működése és a nemesség alkalmi gyűléseinek (congregatio) határozatai írásba lettek volna foglalva. Szabolcs vármegye első jegyzőkönyve 1550-ben kezdődik, ettől az évtől kezdve 1849-ig, a nemesi vármegye fennállásáig a jegyzőkönyvek sorozata hiánytalanul megtalálható a mai levéltárban. A jegyzőkönyvek kezdetben a szolgabírák, az alispán vagy a nemesi gyűlés előtt folyó magánvagy büntető perekben hozott határozatok kivonatát tartalmazzák a vármegye első, huzamosabb ideig szolgálatot teljesítő fizetett tisztviselője által bejegyezve. A törvényszék határozatát az ügyfelek írásban megkapták. A jegyzőkönyveket - mivel a vármegyének állandó székhelye nem volt - a jegyző magánál tartotta, a gyűlés színhelyére magával vitte, hivatala változásával a gyűlés határozatával adta át utódának. A XVI. század folyamán a jegyzőkönyveken kívül más irat nem maradt fenn, néhány írás (acta) ismeretlen körülmények között kerül a későbbi levéltárba. A XVII. században ugyanis már van levéltára a vármegyének. Az akkori bizonytalan háborús időkben a kisvárdai vár egyik helyiségében őrizték a jegyzőkönyvekkel együtt a felsőbb hatóságoktól és magánfelektől származó iratokkal együtt. A felsőbb hatóság, a Helytartótanács 1723-ban rendelte el az iratok rendszeres őrzését. A fokozódó mértékű írásos ügyintézés, a központi államigazgatás és magánfelek érdeke egyaránt megkívánta az igazgatási és törvényszéki ügyekben keletkezett iratok rendszeres nyilvántartását és alkalmi felhasználását. A központi kormányhatóság két évtizeden keresztül állandóan sürgette a korábbi, megmaradt iratok rendbetételét. Erre a sürgetésre Szabolcs vármegye közgyűlése több ízben is hozott határozatot, de ebből csak annyi valósult meg, hogy 1733-ban Nagykállóban megkezdték a vármegyeháza építését és az 1765-ben Kisvárdából áthozott iratokat a levéltár számára megépített helyiségekben helyezték el. 1767-ben szerződéssel megbízták Schemberger Ferenc, volt leleszi konventi registratort (iktató-irattáros) a teljesen rendezetlenül felhalmozott jegyzőkönyvek és akták rendezésével. A megbízást Schemberger 1790-ig teljesítette. 1790-ben Nagykárolyba való költözése előtt az 1767-ig keletkezett iratokat teljes egészében rendezve, név-, tárgy- és helymutatókkal ellátva, kemény kartonból formált dobozokban az általa tervezett szekrényekbe rakva adta át. Az 1768-1789 között keletkezett peres iratokat időrendbe szedte, de már utódai látták el segédkönyvekkel. Az általa rendezett igazgatási-, peres és magánjellegű iratok 180 iratfolyóméterre rúgnak. Máig mintaszerű rendezés! Az általa készített mutatókönyvek pontossága arra vall, hogy Schemberger Ferenc a XVIII. század legjobban felkészült levéltárosa volt. Kiválóan ismerte a középkori oklevelek írásmódját és korának közigazgatási és törvényszéki ügymenetét. Az akkor már két és fél évszázad alatt felgyűlt iratanyagot korának írásos ügyintézése követelményeinek megfelelő módon tette máig használhatóvá. A II. József uralkodása alatt (1787-1790 között) a központi államigazgatás rendelkezése alapján a közigazgatás és a törvényszék működése révén keletkezett iratokat külön kezelték, az akkor már a felsőbb hatóságoknál általános iratkezelési rendszer szerint (iktatás, egy ügyben keletkezett iratok csatolása, végleges elintézés után irattárba helyezés), külön választva az irattárat a levéltártól. Az összefoglaló a Balogh István által írt, 1999-ben a levéltárismertetőben megjelent áttekintés alapján készült.
