Szatmár vármegye levéltára. Fondul „Prefektura Judeţului Satu Mare” 1402-1919 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai V. Segédletek 2. (Cluj-Napoca–Nyíregyháza, 2000)
Bevezetés
sor. Ezt a későbbi levéltári vizsgálatok alkalmával sem tartották szükségesnek. 17 c.) Az 1724 és 1781 közötti közigazgatási iratok rendezése és segédletük elkészítése Schemberger Ferenc munkája. Az iratokat 1-el kezdődő folyamatos számozással ellátott fasciculusokba/kötegekbe helyezte el, a fasciculusokon belül pedig azokat folyamatos számozással látta el. 1724-től 1781-ig 58 fasciculust alakított ki, rendszerint egy év iratainak egyet. Ezekhez készítette jól meghatározott és egymásra utaló címszavak alapján világosan tagolt elenchusát. A kétkötetes segédlet a megfelelő címek és használati utasításokat követően előbb a betűrendben elhelyezett címszavakat tünteti fel, egy-egy címszó esetén arra a lapszámra utalva, ahol a betűrendben felsorolt tárgyi csoport iratainak bő regesztái találhatók, minden egyes irat esetében a fasciculus számra és azon belül az irat sorszámára utalva. Amennyiben egy-egy irat több tárgykör címszavának felel meg, a címszóváltozatok esetében az elenchus utal arra a címszóra, ahol a részletes 1 regeszta található. Azzal, hogy elkészítette a közigazgatási iratok 1724 és 1781 közötti tárgykör szerinti rendszerezését és két kötetben mutatójukat, Schemberger kialakította azt az irattározási rendszert, amelyet - az irattípusokhoz alkalmazva- követtek azok is, akik munkáját folytatták. Schemberger Ferenc Elenchus nominális seu statisticus című kétkötetes kiváló segédletéről (D.a. 2.) korabeli másolat is készült (D.a. IV. A. 501/j. 267. és 268. kötet), fennmaradt egy későbbi töredéke is (D.a. IV. A. 501/j. 284. kötet) és utólag, könnyebb használhatóságáért egy, csupán címszavakat tartalmazó indexet is készítettek hozzá: Index elenchorum Francisci Schemberger publicopoliticorum 1724-1781 (D.a. IV. A. 501/j. 269. kötet). Schemberger mara17 Az 1829-ben végzett levéltárvizsgálatkor az itt a) és b) alatt ismertetett 1723-ig keletkezett iratok lajstromozását ezúttal is szükségtelennek tartották: ,,mint a melyeknek lajstromba vétele szükségtelennek találtatott, a mellyek rendiből mindazonáltal az 1583k esztendőről szóló politica acták a kitett 1677 esztendeig segregálva és a lajstromba véve a rendivel elrakva találtatta. (Lásd Kiss 1997. 89-91; 99-100; 27. és 30. sz. jegyzet.) A szöveget áthúzták ugyan mint érvénytelen megállapítást, de bejegyzése arra is utal, hogy a levéltárrendezések során továbbra is az iratok gyakorlati értéke volt előtérben. Bár a Mária Terézia uralkodása idején elkezdett levéltárrendezési utasításokban már szó esik az iratok történeti forrásértékéről, a lajstromozás elsődleges célja a központi kormányzat és a helyi közigazgatás közötti zavartalan kapcsolat megteremtése volt, ennek érdekében az iratok pontos nyilvántartása és ezáltal elintézésük követhetősége. Talán ez a magyarázata annak is, hogy Schemberger a lajstromozást e még használható közigazgatási/kormányzati iratokkal kezdte meg, az ő segédletét használták is és talán ezzel magyarázható az is, hogy - minőségi értéke mellett - ez volt az ismert segédlet, amire a szakirodalom is hivatkozik. 18 Kiss 1997. 86., 88., 98. 7-9. sz. jegyzet.
