Szatmár vármegye levéltára. Fondul „Prefektura Judeţului Satu Mare” 1402-1919 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai V. Segédletek 2. (Cluj-Napoca–Nyíregyháza, 2000)
Bevezetés
dandót alkotott, rendszerzése és kiváltképpen mutatója időálló volt, és méltán állapítja meg a vármegyei levéltárak jeles szakértő-levéltárosa, hogy az általa végzett „rendezésnek és lajstromozásnak, főleg azonban az ő tökéletes mutatózásának a mai kutató látja elsősorban hasznát ... lajstromai ... ma már valósággal forrásértékűek." 19 Schemberger 1783. május 20-án fejezte be az 1724 és 1781 között keletkezett acta publico-politica fasciculusokhoz készült elenchus összeállítását, 20 ezt követően a II. József korabeli anyag vonatkozásában viszont törés áll be a rendszerezés azonos szempontú folytatásában. A fasciculusokat ugyan folyamatosan tovább számozzák, tehát az 59. számmal folytatják a sort, de az előző szakasz (1724-1781) irataihoz képest az iratok számozása módosul. Ez annak tulajdonítható, hogy az 1782 és 1786 közötti közigazgatási iratokat feltehetően 1786-ban, de még inkább azután rendezték és készítették el segédletüket, de a fasciculusokon belüli iratszámozást a rendezésre kerülő iratok utolsó évével kezdték meg. A folytatólagos számozást az 1-sel kezdve folyamatosan visszafelé haladva végezték el, megszakítás nélkül mind az öt év anyagáét. Ezért az 1786-os iratoknak van 1-sel kezdve a legkisebb sorszáma, az 1782-es iratoknak pedig a legmagasabb. Az öt év anyagának egy együttes elenchust készítettek: Elenchus actorum publicopoliticorum ab anno 1782-1786, de az évenként kialakított fasciculusoknak külön indexe is készült: Index seu repetorium actorum anni ... (Vö. D.a. 2.) II. József 1786-tól bevezetett közigazgatási reformjai teljesen megváltoztatták a kialakult irattározási rendet. Az addig alkalmazott helyett az örökös tartományokban használt ügyintézési szabályzatnak megfelelő iktatást és irattározást alkalmazták a vármegyében is. Ennek következtében egy-egy év irataiból százat meghaladó tárgyi fasciculusokat alakítottak ki, de voltak több év hasonló tárgyú iratanyagát egybegyüjtő fasciculusok is. A kialakított rendszerben bonyolultabbá vált az iratok visszakeresése, ezáltal a kutató gyakran az 1786-tól bevezetett iktatókönyvek, valamint a mutatók együttes tájékoztatására szorul (Vö. III/l. 1786-1790). 19 Föglein 1935. 168.-Vö. índrumátor I. IV. A. 158. 20 A címlap szerint az elenchus 1783. május 20-án készült ugyan el, Schemberger azonban az olvasóhoz szóló előszót (Ad lectorem) ugyanazon év június 12-én keltezi. Ebben a következőkben összegezi levéltári munkája értelmét, mintegy hitvallásként; „Ifjúságomtól fogva szükségét éreztem annak, hogy ... a kezemet közhaszonra mozdítsam, azt tettem, amit a legnagyobb fejedelem szolgálata és hazám törvényei tanácsolnak. Ha tőled valamit kérni szabad, esedezem, hogy használd és élj jóakaratúlag munkám és fáradságom gyümölcsével. Isten Veled. Nagykároly 1783. június 12. Szatmár vármegyének hites lajstromozója, Schemberger Ferenc. Olvasgasd s én leszek az unokáink tanúja." (Balogh István fordítása és közlése.) SZSZBML. IV. A. 50 l/a. Prot. I. fol. 5-6.
