„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Köpeczi Béla: Rákóczi és Károlyi

Köpeczi Béla Rákóczi és Károlyi Két különböző egyéniség és két eltérő politikus jelentkezik Rákó­czi és Károlyi sorsának egybevetésekor. Mint egyéniség Rákóczi szembekerült a császári házzal, letartóztatása ezt megerősítette, foly­tatta ellene a harcot és meg volt győződve arról, hogy nem lehet kibékülni vele. Mint fejedelem kerül a felkelők élére, segítséget kap XIV. Lajostól, a lengyel főuraktól, az angol - holland mediációtól és I. Pétertől, tehát hisz a nemzetközi segítségben. Mint egyéniség, Károlyi takarékos főúr volt, aki tartotta a kapcsolatot a környezeté­ben működő parasztokkal és szegénylegényekkel, ha kell, leveri őket, amikor érdekei úgy kívánják, Rákóczi mellé áll és buzgó tábornok­ként tevékenykedik. Mint politikus, őt elsősorban az ország és a nemesség érdekelte, amikor a helyzet rosszra fordult, már nem hitt a külföldi ígérgetésekben, és elfogadta a császári kegyelmet. Ez a szembeállítás indította a magyar historiográfiát arra, hogy Rákóczit idealista politikusnak, Károlyit pedig reálpolitikusnak nevezze. Vizs­gáljuk meg, hogy a Rákóczi-szabadságharc végén milyen álláspontok alakultak ki. Rákóczi nézeteit kezdettől fogva befolyásolta a hazai és a nem­zetközi helyzet. Itthon igyekezett hadseregét megszervezni, új gaz­daság- és jobbágypolitikát kialakítani és a nemességet megnyerni. Ugyanakkor hitt abban, hogy a spanyol örökösödési háborúban előbb Franciaország, majd az angol - holland és orosz mediációk arra késztetik Bécset, hogy engedményeket tegyen, és átengedje neki Erdélyt. A szabadságharc végén az ország megromlott helyzetében elsősorban erre a külső mozzanatra figyelt, és innen várt segítséget. Károlyi igyekszik ellenállni az előrenyomuló császáriaknak, de belátja, hogy a szabadságharc egyre szűkebb területre szorul, pusz­tít a pestis és nem hisz a külföldi segítségben. Bánhegyi Imre a Ká­rolyi-levéltárban megtalálja ennek az emlékeztetőnek a fogalmaz­ványát, amelyet a tábornok feltehetően 1711 január végén fogalma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom