„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Köpeczi Béla: Rákóczi és Károlyi

zott meg, de nem adta át a fejedelemnek. Miután világossá teszi a külföldi segítség elmaradását, azt javasolja, hogy „az fejedelem alázza megh magát, hogj úgj ne járjon, mint az egjiptumi király, a ki Jeremiás profeta intésére sem alázá megh magát Nabugonodozir előtt, s el vésze ". Titkos tárgyalásokat javasol a bécsi udvarral, s erre maga vállalkozik. Ebből a fogalmazványból a „megalázás" szó tűnik ki, tehát a kiegyezés a bécsi udvarral. Javaslata alapján nem titkos, hanem nyilvános tárgyalásokra kerül sor 1711. január 31 -én Vaján. A tárgyalás után február 3-án a fejedelem levelet ír a császárhoz, amelyben kinyilvánítja béke megkötésére irányuló óhaját, de azt is, hogy az ország törvényeit, szabadságait, a felkelők jószágait mind Magyarországon, mind Erdélyben megtarthassák. A levél nem nyeri el Pálffy tetszését, nemcsak a vitatható címzések miatt, hanem azért sem, mert a tábornok szerint Rákóczi „el akarja hitetni, hogy maga és a mellette levő egész magyarságnak igaz és helyes volt a fegyverkezése." A fejedelem válasza: „magamat rebellisnek nem agnoscálom és nem is agnoscálhatom." A Salánkon összehívott tanácsurak javaslatára a fegyverszünet meghosszabbítását kéri, fenntartja a nagyszombati békefeltételeket és elindul, hogy a cártól segítséget kérjen. Február 1 8-án levelet ír Károlyinak a következő szöveggel: „így az én legdrágább kincsemet, édes hazámat, Munkácsomat és abban lévő másik mindenemet kegyelmedre hagyom, lelkire, hitire kötöm, teljességgel elhitetvén magammal az kegyelmed resolutiójának állandóságát... hogy nemzete boldogulása nélkül nem békélik, egymást el nem hagyjuk, ennél is külömben nem enged békéileni confoederationalis hitünk." Bízik tehát Károlyiban, és fel sem merül benne, hogy csatlakozhat a császárhoz. Pedig ez történik. Károlyi március 14-én leteszi a hűségesküt Pálffy előtt, amely biztosítja számára nemcsak az amnesztiát és javainak megtartását, de a Szatmár megyei főispánságot is. Minderről nem szól a fejedelemnek, folytatja tehát e kettős játékot Rákóczi és Bécs között. Március 26-án a lengyel határon fekvő Sztrijben előadja a fejedelemnek a császári feltételeket. Rákóczi ezeket nem fogadja el és a következő kijelentéseket teszi: „Ez oly végső resolutiom, a melytűi csak a halál választ el, s nincs oly nyomorúság s rabság , a melly