„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Ulrich Attila: A szatmári béke és a Rákóczi birtokok sorsa, különös tekintettel a tokaji uradalomra

belföldi, vagy külföldi eladásra szánta, azonban Wellmann Imre szavaival élve gazdálkodása így is erősen „extenzívnek" bizonyult.

6 A 18. század uradalmi gazdálkodásának központi kérdésköre Vári András szerint az ellátás biztonsága mellett a jövedelmezőség köré összpontosult. Kállay István szerint új vonásként jelent meg, hogy az uradalmak fő jövedelemforrása a pénzjáradék lett, ez esetünkben - és még jó néhány árutermelő és termékének jelentős részét külföldön értékesítő domíniumban - már az előző évszázad második fele gazdálkodásának is jellemző vonása volt. Más aspektusból, a müvelés gazdasági feltételeinek és formáinak szemszögéből folytatta vizsgálatait Wellmann Imre, aki a kor gabonatermelésének és állattenyésztésének fejletlenségét, művelésének - a már említett - extenzivitását emelte ki. Kaposi Zoltán pedig, az uradalmi gazdálkodásban szintén felfedezett extenzív és intenzív részeket, amelyeket a munkaszervezet, a bevételek alakulása és annak „elköltése" szerint ítélt meg.

7 A tokaji uradalom 18. századi történetére a kameralista gondolkodás mellett a domínium kiszolgáló jellege és a Herczog József által feltárt, a kormány pénzügyi tranzakcióit és hiányát fedezni kényszerülő gazdasági forma nyomta rá bélyegét.

8 Amíg a kameralista gondolkodás nagy hangsúlyt helyezett az agrártermékek kivitelére, annak pozitív mérlegére, addig ettől a gazdasági „filozófiától" eltérően, a kincstári uradalmaknak az állami kiadásokat, illetve a Hitelfőpénztár pénzügyi manővereinek fedezetét kellett biztosítaniuk, amelyek a pénzbevételek előtérbe helyezését kívánták meg. A diósgyőr-tokaji uradalom létrejötte a Habsburg gazdaságpolitika vál6. Wellmann 1999/a: 42, 44. A Wellmann által meghatározott extenzivitáson a földművelési módszerek elmaradottságát, a robot alkalmazását, a beszedett jövedelem fényűzésre fordítását, a tökeszegénységet kell értenünk. Nagy problémának látta továbbá, hogy a termelésen belül terménynövekedésre csak a földterület megnövelésével számolhattak, de szintén negatívumként írta le az új növényi és állatfajták elleni tiltakozást is. 7. A felsorolt véleményeket lásd: Vári 1990: 3-6, Kállay: 19, Wellmann 1999/a: 41-44, Kaposi 1995:315. 8. A kameralista politikára lásd Wellmann 1987: 41-42, 53, Barta 1996:38, 6670, Herczog 1923-24, illetve 1925-26 műveit, amelyek a magyar kincstár hitelműveleteiről szólnak, az állami politika, a kamara és uradalmai közötti viszonytjelenítik meg, és azok mély, alapos feltárását adják.