„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

folytatta az előremutatást: „Hogy ebben valami csalárdság ne essék, és kárt ne valljon a nemzet, ha szintén volnának is oly dolgok, melyek hátra volnának, csak adódjék fel Kassa, a militia is tegye le magát, assecuráltatnak, hogy mind meg lesznek, amelyek igazságosak."

91 Ugyanebben a szellemben Pálffy két fontos körülményt közölt Károlyival a jövőre vonatkozóan. Az első szerint „Erdélyben fejek és jószágok gratiájának megadása bízattatott generális gróf Steinville uramra, /.../ mindazonáltal valamint itten, úgy ott is fejek és jószágok gratiáját megnyerik, ha mindenike magát és az ez eránt elrendelt terminus alatt bejelentené." A második szerint egyrészt „a felséges császár valamint Magyarországnak, úgy Erdélynek is törvényeit és szabadságait meg fogja tartani, az ő királyi atyai szeretetében nem kell kételkedni", másrészt ebből fakadóan „továbbá kegyelmes urunk ő felsége senkinek is meg nem engedi, hogy ezen amnistialis gratia ellen akárki új veszekedésekkel, per s patvarkodásokkal éljen, vagy valakit üldözzön s alkalmatlankodjon."

92 Ezzel egyidőben Savoyai Jenővel Pálffy a másik oldallal kapcsolatosan, a Károlyitól Komáromi közvetítésével 2-án kézhez vett újabb levélhez kapcsolódva, két tényt emelt ki erőteljesen pozitív hangsúllyal. Egyrészt, hogy az árvizek ellenére „az ezredek 9-én Szatmárban összejöhetnek, hogy előterjesszék nekik a legkegyelmesebb császári határozatot", másrészt „Rákóczi herceg készségesnek mutatkozott a neki átadott deklarációval szemben, csak néhány kis aggályát és meggondolását vetette ellene", végül „Káro-lyi követőivel együtt eskükötelezettségének megfelelően mielőbb a törvényes hódolatra akar jelentkezni". Mindezek alapján közölte Pálffy elöljáróival, hogy április 27-ig ismét fegyverszünetben állapodtak meg a tárgyaló felek.

93 Április 8-án Pálffy még egy lépéssel tovább ment, közölte Károlyival: „Mivel az előbbeni declaratióban és annak magyarázatában foglaltatik, hogy kegyelmes urunk ő felsége Magyarországnak törvényeit és szabadságát szentül és megsértődés nélkül megtartja, tovább is ez által magyaráztatik meg, hogy azon ő felsége resolutiója 91. Pulay, 323. és 325. o. 92. Pulay, 338. skk. o., az idézetek helye: 341. o. 93. KA, AFA, Ungarn, 1711.IV-1 és ugyanaz HKR, Exp.-Apr.-30