„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

A türelmét veszteni látszó Pálffy március 14-én Károlyi útján egyenesen Rákóczinak címzett levélben végül is nyíltan megírta a megegyezés lehetőségének feltételeit: „Reménylettem, /.../ consiliarius referendarius Locher Károly úr által hozott kegyelmes urunk ő felsége hozzánk, a hazánk, nemzetünk, s kigyelmetek javára adott kegyelmes resolutiót is közölhettem volna, de ebben megcsüggedvén, ezen levelem által kelletett herczegségedet tudósítanom, hogy a fent emiétett kegyelmes urunk ő felsége az előhozott okokra nézve kívánt életének és jószágának teljes kegyelem adásától nem idegen, sőt kegyelmesen hajlik, csak Herczegséged is maga igazságos és valóságos alázatosságának bizonyságára hitet adván, és a fegyvert letévén, s hadait is elbocsátván, Kassát, Munkácsot, Ungvárt, Husztot, Kővárt és több hátralévő erősségeket az ő felsége hatalma alá mentől hamarébb lehet, maga commen-dánsainak által engedni parancsolja, hogy az ő felsége garnisonai belé szállhassanak."

79 Nem tudhatta, hogy Rákóczinak akkor már az volt az álláspontja, „teljes lehetetlenség, hogy magyarnak lehessen reménlkedni jó békességet az Károlyi tracta által", továbbá „a békesség dolgát senki egyéb a cárnál véghez nem viheti".

80 Miután március 14-én Károlyi formálisan is letette alattvalói hüségesküjét,

81 és kötelezte magát, hogy Rákóczit és társait is értesíti erről, példája követését kérve,

82 22-én Pálffy ismét egyenesen őt figyelmeztette, hogy az időhúzásnak határt szabhat az udvar: „A fejedelem részéről nem ok nélkül kételkedhetni, hogy ő vagy az általa kért kegyelmes urunk ő felsége gratiáját nem oly tökéletes igyekezettel kívánja, vagy pedig kigondolt halogatásokat keresvén és Lengyelországban valamely bal és gonosz új tanácsokkal élvén, talán ugyan idővel az ő megfogyatkozott erejének megújítására azon ő felsége gratiájával ravaszul akar élni. Mely okból és az unalomtól indíttatván, consiliarius és referendarius Locher úr, publicálván elsőbb mindenütt az ő felsége ezen amnistiális gratiáját, már útját visszafelé a felséges udvarhoz akarná venni, tőlem pedig, hogy az 79. Pulay, 309. o. 80. AR, III. k. 595. és 598. o. 81. KA, HKR, Exp. 1711.Aug.-356 82. KA, HKR, Exp. 171 l.Apr.-83, -138