„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

parancsolatim legyenek, melyek mind a fejedelem Rákóczy vigasztalására, és kiváltképpen kigyelmednek javára fognak szolgálni, melyet azért kívánok kigyelmednek mentől hamarébb tudtára adni, mivel tapasztalom, hogy kiváltképpen kigyelmednek s mindnyájoknak az ő felsége kegyelmességéhez való járulásra út nyittatott, csak megtérni akarjanak azok is, kiket eddig a haszontalan hitegetések s rossz tanácsok elidegenítettek."

73 Ezek mögött az eddig is ismert szavak mögött az húzódott meg, hogy Locher elfogadta Pálffy érvelését, mögé állt, vállalta a Debrecenbe való visszatérést és a Károlyival folytatandó tárgyalásba való bekapcsolódását, ahogyan mindketten megegyezően jelentették Bécsbe. Pálffy egyúttal, az udvari körök megnyugtatására még hozzátette: „Rákóczi /.../ magától nem fogja elfogadni a királyi kegyet, /.../ Károlyival kapcsolatban azonban jó reményem van".

74 A haditanácsi válasz beszámolójukat elfogadta,

75 de már másnap sürgette a mielőbbi eredményre jutást, ennek érdekében figyelmeztette Pálffyt, hogy „a további hadműveleteket teljes komolysággal folytatni kellene".

76 Erre tekintettel sietett Pálffy még azt is jelenteni, hogy Debrecenbe érkezésükkor ott várta Károlyi levele, miszerint Rákóczi után ment az előrelépés érdekében. Ehhez kapcsolódva közölte az újabb kuruc fegyverszüneti kérelmet, amelyet elfogadni ajánlott a végső bécsi döntésig.

77 Arról nem szólt, hogy ő ismét elfogadta a fegyverek további hallgatását. Egyúttal a meghívást Károlyinak március 4-én már nyíltabb szavakkal ismételte meg, „hogy az országunk javát czélozó oly derék dolgokban (melyekben nékem is jó reménységem vagyon,) kigyelmed részéről hátramaradás ne legyen." Sőt még tovább ment egy újabb figyelmeztetéssel: „Hallom azt is, hogy a fejedelem Lengyelországba ment, mi okra nézve, nem tudom, Isten tudja, mikor reményiheti visszajövetelét, ebből egyebet ki nem hozhatok, hanem hogy ő herczegsége a frigyet tovább is akarja vontatni, melyet én meg nem engedhetek."

78 73. Pulay, 303. o. 74. KA, HKR, Exp. 1711.Marz-7, -14, idézet az utóbbiból 75. KA, HKR, Reg. 1711.Mörz-130/11 76. KA, HKR, Reg. 1711 .Marz -294 77. KA, HKR, Exp, 1711 .Márz-307 78. Pulay, 304. o.