„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben

alapvetően megváltozó nyugat-európai hatalmi helyzet a nyugati hadszíntéren és diplomácián belül is erős differenciálásra késztette a diplomatákat. A tengeri hatalmak 1711 után - mivel annak alapvető célkitűzései változtak meg - gyors ütemben kiváltak a „nagy szövetségből", és különbékét kötöttek Franciaországgal (1713 Uttrecht). Károly, bármennyire is elkötelezettje a spanyol örökség ügyének, kénytelen volt belátni, hogy a spanyol trón megszerzése meghaladta lehetőségeit. A nyugaton lekötött osztrák hadseregek felszabadulása katonai értelemben sem ígért kibontakozást a kurucok számára, mivel pedig Franciaország a végkimerültség szélére jutott, nem tudott élni az új diplomáciai-stratégiai helyzettel. A nyugati hadszíntér érdekkülönbségei miatt a békekötés is elhúzódott (Rastadt és Baden, 1714). Az oroszországi helyzet sem alakult kedvezőbben. I. Péter 1711 július 22-i Prut melletti veresége meghosszabbította a konfliktust KeletEurópában: a svédekkel és törökökkel kétfrontos harcot vívó Oroszországnak nem állt érdekében bármilyen formában szembekerülni a császárral. A harcokat lezáró Adrianopoliszi (1713. június 5) és Nystadt-i (1721) békék pedig a magyar felkelők szempontjából beláthatatlan messzeségben voltak. A katonailag és gazdaságilag kimerült, és morálisan is megrendült Magyarország/Erdély saját jogán éppen a konfliktus végén nem tudott felmutatni olyan teljesítményt, mely számára a tárgyalóasztalnál lehetőséget biztosított volna. Az osztrákok mindvégig következetesen, mereven - és 1704 után sikeresen - hárították el Rákóczinak azt a kísérletét, hogy a szabadságharcot a spanyol örökösödési háború részének-hadszínterének ismertesse el.

17 Másfelől, mivel akár a nyugati, akár a keleti „hadszíntér" nagyhatalmait, a szabadságharc potenciális partnereit vesszük, egyikük közvetlen érdekszférájába sem tartozott Magyarország. Hivatalos elismerés és kötelezettségvállalás nélkül Magyarország érdekeinek képviseletére a béketárgyalásokon gyakorlatilag nem volt lehetőség. Mivel egy újabb osztrák-török háborút 17. R. Várkonyi Ágnes, Anna királynő levélváltása Rákóczival és az európai erőegyensúly esélyei, in Benda Kálmán Emlékkönyv . idem., „Ad pacem univerzalem". Vay Ádám, Anglia és a Rákóczi szervezkedés. Linda Frey és Marsha Frey, II. Rákóczi Ferenc és a tengeri hatalmak in Történelmi Szemle 1981/4.