„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben

sikerült elkerülni, így pedig a két hadszínteret katonai értelemben szétválasztva tartani, egy esetleg a „két pogány közt" lavírozó - 16-17. századi tapasztalatokat felelevenítő - Erdély/Magyarország számára nem nyílt lehetőség az „európai erőegyensúly" keretei között kedvező pozíciókat kiharcolni.

18 Bármennyire is fájó legyen kimondani: általános értelemben mindegyik potenciális szövetséges csupán (átmeneti) eszközként használta a szabadságharcot, és - a korszak diplomáciájában egyébként bevett módon - a békekötésre irányuló diplomáciai tárgyalásokon csakis kézzel fogható, diplomáciai mércével mérhető nyereségekért folytatott küzdelmet.

19 Konklúzió Még ha meg is kérdőjelezhetők Károlyi naprakész diplomáciai ismeretei, a nyugat-európai fejlemények fényében nem kérdőjelezhetö meg realitásérzéke... 18. A „nagy szövetség" eredeti célkitűzései között nem szerepelt az, hogy a Bourbonokat ki kell űzni az Ibériai fsz-ről. 1704-ben Lipót császár beleegyezett, hogy angol-holland expedíciós hadsereggel Károly főherceg Spanyolországba induljon — a segítséget a Habsburgok a háború lezárása után különféle spanyol kereskedelmi koncessziókkal fizették volna meg. John Lynch, Bourbon Spain 17001808 (Blackwell, 1989), pp. 22-37; McKay and Scott, pp. 61-62. 19. R. Várkonyi Ágnes, „Ad Pacem Universalem", 168-171. old. Benda Kálmán, A szatmári béke és az általános külpolitikai helyzet, 46. old.