„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben
tetni, erre egy utolsó kísérletet tenni. 1708-9-re a spanyol örökösödési háború valójában két konfliktussá vált szét. Az 1708-as oudenard-i francia vereség, illetve a az 1709-es malplaquet-i „döntetlen" valójában azt jelentette, hogy a szövetségesek a német területeken győzelmet arattak, és elérték a „nagy szövetség" célkitűzéseit. Részben ennek eredménye volt az 1709-ben Nagy-Britannia és az Egyesült Tartományok által aláírt első ún. „határ" vagy „sorompó szerződés" - gyakorlatilag az 1715ös, már Ausztria által is elfogadott szerződés elődjét -, mely a francia forradalomig meghatározta a Dél-Németalföld katonai és kereskedelmi státuszát, a tengeri hatalmak és Ausztria viszonyát. A háborút meghosszabbító katonai-diplomáciai problémák már a távoli Spanyolországban voltak. 11 A kontinentális beavatkozást pártoló Whigek 1710-es választási veresége és az izolacionista Tory kormányzat hatalomra kerülése semmilyen kedvező hatással nem volt, nem lehetett a szabadságharc számára. A Németalföld stratégiai értéke és a protestáns örökösödés kérdése, valamint Ausztria ebből fakadó fontossága az utrechti békéig gyakorlatilag a Toryk számára is parancsoló diplomáciai alapelv maradt. Ezt valójában még I József 1711 április 17-i halála sem változtatta meg érdemben. Bár a Toryk feladták a Whigek „nincs béke Spanyolország nélkül" jellegű külpolitikáját, és egyértelművé tették, hogy Anglia európai erőegyensúlyról alkotott elképzelései nemcsak egy Bourbon de egy Habsburg dominancia kialakulását is egyformán elfogadhatatlannak tartották, Ausztria „hagyományos" Európai szerepével kapcsolatban nekik sem voltak fenntartásaik. Mindez Rákóczi diplomáciája szempontjából nem sok jót ígért: Anglia nem vált ellenséggé, ugyanakkor elvesztette maradék befolyását is mint szövetséges. Oroszország, Lengyelország, Svédország: Bár Rákóczi minden törekvése az volt, hogy a magyar szabadságharcot elismertesse, mint a spanyol örökösödési háború hadszínterét/tartozékát - amit a bécsi udvar természetesen kategorikusan elutasított - legfőbb várakozásai mégis az időszak másik nagy konfliktusa, az északi háború résztvevői felé mutattak. Rákóczinak egyedül I. Péter cárral sikerült egyenlő fél11. A „nagy szövetség" eredeti 1704-től. Bánkúti Imre, Károlyi Sándor feljegyzése a béketárgyalások és békekötés elveiről (1711 január), in. Történelmi Szemle XXXVIII (1996) 2-3 szám, 317. oldal.