„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben
ként szerződést kötnie - 1707 szeptemberében Varsóban -, melynek érvényességét azonban a svéd sikerek rövid időn belül megkérdőjelezték. Amikor 1709. július 8-án Péter cár Poltavánál megsemmisítő vereséget mért XII. Károly hadseregére, és ezáltal Svédország nagyhatalmi státuszán is végzetes sebet ejtett, Rákóczi reményei külpolitikai pozíciójának megszilárdítására újra feléledni látszottak. A külpolitikai helyzet azonban ezáltal nem Magyarország javára, hanem éppen ellenére módosult. Bár Rákóczi rövid megfontolás után 1709 szeptemberében határozottan elutasította XII. Károly 1709-es tervét, mely a törökök bevonásával új frontot nyitott volna a Habsburgok ellen - de egyben az oroszok ellen is 12 Oroszországtól mégsem remélhetett hatékony segítséget. Lengyelországban Péter visszahelyezte a trónra a szász II. Agostot. A franciabarát politikai szárny talaját vesztette, s mivel a Baltikumért folytatott harc nem zárult le, a török földre szorult XII. Károly pedig több úton is igyekezett egy újabb oroszellenes szövetség létrehozására (török-osztrák, majd pedig török-francia). Nem csak II. Ágost hanem Péter cár is a császárral való jó viszony fenntartására törekedett. 13 II. Ágost még katonai erejét is felajánlotta a kurucok leverésére I. Józsefnek, későbbi svéd ellenes terveinek támogatása fejében. Bár Oroszország idáig nem ment el, Moszkva nem szívesen látta volna a harcoknak Magyarországra való eltolódását. Magyarország elvonta volna a figyelmet - diverziót jelentett volna - a központi problémá(k)tól: a Baltikumtól, így Oroszország elzárkózott a magyarok támogatása elől. Rákóczi terve az Oroszország és Svédország közötti közvetítésre szintén megvalósíthatatlan maradt: XII Károly, valamint Torcy titkos diplomáciája 1710-ben már javában dolgozott Konstantinápolyban egy orosz-ellenes háború kirobbantásán, ami 1710 novemberében be is következett. 14 12. idézi Köpeczi Béla, Az orosz segítség reménye és a szatmári béke in. A Rákóczi szabadságharc vitás kérdései. Tudományos emlékülés 1976 január 29-30. (VajaNyíregyháza, 1976), p. 54-55. 13. Benda Kálmán, Köpeczi Béla 14. Benda Kálmán, A szatmári béke és az általános külpolitikai helyzet, in A Rákóciszabadságharc vitás kérdései. Tudományos Emlékülés 1976január 29-30 (VajaNyíregyháza, 1976), pp.44-50. Köpeczi Béla, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország (AK, Bp., 1966)
