Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

akkor volt igazán értelme, ha ezekből a földekből valamilyen jellegzetes hasznot is húztak a „Compossessor urak" (pl. a pusztai legelőket bérbe adták valakiknek, az erdőkből irtásföldek nyerését vagy azokban a sertések makkoltatását engedélyezték valamilyen ellenszolgáltatás fejében a jobbágyoknak, esetleg másoknak stb.), hiszen a haszonból ki-ki a maga arányrésze szerint, annak nagysága alapján részesedhetett (juthatott pénzhez, sertéshez, szolgáltatásokhoz stb.).

17 A birtoklási viszonyok, az arányrészek számbavétele után a vagyonfelmérés szöveges része másodikként az ún. földesúri regálék (malmok, kocsmák, mészárszékek, fogadók, boltok stb.) helyzetét, az utánuk fizetendő (vagy nem fizetendő) javakat és járadékosokat tekinti át, majd harmadik nagyobb témakörként a legelők és erdők állapota, minősége, hasznosulásuk módja, valójában tehát mint Jövedelemtermelő" források kerülnek sorra. A szabott terjedelem azonban nem teszi lehetővé, hogy e két nagyobb - igazán fontos - kérdéskörrel itt foglalkozzunk. Be kell érnünk azzal, hogy a birtoklási viszonyokhoz, az arányrészek ügyéhez egyébként is szorosabban kapcsolódó negyedik nagy témakörrel: a jobbágyok állapotával, a gazdálkodás jellegével, a jobbágyi szolgáltatások tartalmával és rendjével foglalkozó szöveges és táblázatos részekből emeljünk ki néhány tanulságos mozzanatot. A jobbágyság helyzete szempontjából ez a vagyonfelmérés azért is érdemel nagyobb figyelmet, mivel az összeírást közvetlenül a Mária Terézia-féle úrbérrendelet kibocsátása (1767) előtt két évvel eszközölték. A leírások és az adatok így azt a tarka, sokszínű, esetenként egyenesen kesze-kusza helyzetet tükrözik, ami a rendelet által egységesíteni szándékolt, a „rendteremtés" igényével kibocsátott rendelet pillanataiban a parasztvilágot, a jobbágy-földesúri viszonyokat addig jellemezte. Utaltunk már arra, hogy báró Bossányi Krisztina, ha nem is a leggazdagabb, de a jobb módú főnemesek sorába tartozott. Ezt erősíti meg az összeírás A közelmúltban megindult ún. nemesség-kutatások itt-ott érintőlegesen szintén szólnak a birtokviszonyok kapcsán ezekről a kérdésekről. Lásd Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században. In: A Nógrád megyei Múzeumok Evkönyve, 1981. Szerk. Domonkos Lajos - Horváth István - Kovács Anna - Braznovszky Mihály - Szvircsek Ferenc - Zólyomi József. Salgótarján, 1981. 64-66.; Pálmány Béla: Nógrád megye nemességének átrétegződése. Századok, 1985. 1. sz. 3-41.; Erdmann Gyula: A Zemplén megyei nemesség tagozódása, jövedelmi viszonyai a XIX. század első felében. In: Rendi társadalom - polgári társadalom. Szerk. A. Varga László. Salgótarján, 1987. 86-96.; Barta János: Nemesi birtokok és jövedelmek Zemplén megyében a XVIII. század végén. Ódor-Pálmány-Takács, 1997. 186-199. p.