Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

valamennyi adata. Az öt vármegye területén fekvő, több mint hetven településen (köztük 8 bánya- és mezőváros) és esetenként néhány lakost is számláló puszta mindösszesen 260 egész jobbágy telket, házhelyet, 5 majorsági üzemet és két nagyobb szőlőtelepet mondhatott a magáénak. Majorságot üzemeltetett Nógrád megyében: Losoncon, Szécsényben, Keresztúr pusztán; Heves megyében Hevesen (részint Átányban) és az akkor még Borsod vármegyéhez tartozó Noszvajon. A két nagyobb majorsági szőlőtelep közül az egyik ugyancsak itt Noszvajon, a másik a Heves megyei, Gyöngyöstől keletre eső Sáron volt. Az összeírás egy-egy majorsági üzemhez, vagy „birtokközponthoz" tartozó falvakat vette sorra. Ésszerűen választották ezt a megoldást, hiszen egy-egy ilyen üzemhez vagy központhoz tartozó faluban a Bossányi földesúrnő jobbágyai a járandóságokat oda adták le és a szolgáltatásokat többnyire oda teljesítették. Mind a járandóságok, mind a szolgáltatások mértékében, mint látni fogjuk, ha volt is számos azonos elem vagy egyezés, ám azoknak a mértékét vagy jellegét illetően jelentős eltérések is adódhattak falvak és falvak vagy körzetek és körzetek között. Követve az összeírok „menetrendjét", a Nógrád megye északkeleti szélén fekvő Keresztúr puszta majorsági üzemének vonzáskörzetébe eső jobbágyokról kell előbb röviden szólnunk. Ide tartozott a Kis-Hont és Gömör vármegyében 19 aprófalvas településen és két kisebb bányavárosban

18 a Bossányi-família adott arányrészét megillető jobbágyság. Voltak falvak, ahol 20-25, zömmel telkes jobbágy és néhány zsellér, s voltak, ahol csupán 2-5 jobbágy és zsellér jutott vagy tartozott a földesúrnő tulajdonába vagy zálogbirtokába. Nemzetiségüket tekintve a lakosok nagyobb része szlovák, kisebb része magyar volt. A körzetben akkor a Bossányi-jobbágyok 38 egész jobbágytelket (házhelyet) ültek meg, nagy hányaduk azonban igen apró, 1/8-1/16-od résznyi, törttelkes paraszt volt. Jóval kevesebben voltak a fél- és negyedtelkes gazdák, egész telkest pedig egyet sem találtak az összeírok. (A táblázatos felmérés jellegzetes módon a telkes jobbágyok esetében nem csupán a családfőt név szerint, de számszerűen a „gazdát a fiaival vagy öccseivel" együtt is feltüntette). Az összeírás alapján megállapítható, hogy a 38 egész telkes házhelyen 186 törttelkes jobbágy és 15 zsellér lakott, ennyien szolgálták úrnőjüket. A települések az összeírás sorrendjében a következők voltak: Kis-Hont vármegyében feküdt Alsó-Szkálnok, Felső-Szkálnok, Rimabánya, Kokova, Hacsava, Fürész, Tiszolc bányaváros, Kraszkó, Zeherje; Gömör vármegyébe esett Bisztra, Perlicze, Krokova, Ratkó bányaváros, Szuha, Porpocs, Lehota, Uj-Vásár, Ispán-Mező, Babaluska, Striss(Sztriss), Derecsény; Nógrád megyében feküdt a majorsági központ, Keresztúr puszta. Lásd R.L. i.h. 167/a-b. fol.