Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Kiss András: Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében

vtan mykor vy Ados levelet adot es hazat keotelezte bele, Eo Nem Twgia mynt leot... "

25 Ezek szerint Maradék Péter nagyobb mennyiségű portékát adhatott el Cozma Gergelynek, ha annak háza jelzálogával kellett biztosítania adóslevelét. Ugyanaz év június 27-én felesége, Margit tanúskodik egy ügyben.

26 A Függelékben közölt tanúvallomásokban a Magyar utcai negyedben lakó Túri János vallomása szerint ő kapuja köziből hallotta, hogy Maradék Pétert „hazánál kenallia volt ket Ember Negi Eokerrel", vagyis a szekeres jobbágy és szolgája a négy ökröt a szomszédságában kínálták zálogként a kárért. Mindez azt valószínűsíti, hogy Maradék Péter azokban az években a Magyar utcai fertályban lakott. Azonosítását Túri (Twry) János szomszédságában lakó kolozsvári adófizető polgárként megnehezíti az a körülmény, hogy a Magyar utcai fertály adókönyvei csak 1590-től maradtak meg. így kolozsvári státusának és vagyoni helyzetének tisztázása további kutatásokat igényel. Az első fennmaradt 1590beli fertályi adókönyvben viszont az elhalákozott Túri János örökébe lépett Túri Jánosné házának szomszédságában Endre Olaszt találjuk.

27 Ez azért érdemel figyelmet, mert egy 1614-beli tanúvallatáskor az egyik tanú „Olaz Mihály Deák felesege Maradék Catha Asszony ",

28 ami szintén azt valószínűsíti, hogy Maradék Péter a '70-es években a Magyar utcai fertályban lakott. Forrásaink közül azok, amelyekből leginkább követni tudnánk a két város közötti közvetlen áruforgalmat, nevezetesen a harmincadjegyzékek, sajnos csak az 1599. évtől kezdődnek, így a XVI. század viszonylatában csak ennek az évnek adatát közölhetjük. Eszerint 1599. május 12-én „Zabo Palnenak Hoztak Debrecenbeol 2 Hordó Iglay Siueget 2500 12.50. - küldet ismét ky Bokor Záras Chismat 1.20. "

29 A két várost összekötő út nyilván elevenen élt a XVI. században is, akárcsak a következőkben. Ezen jártak a mesterségüket tökéletesíteni vágyó céhlegények, a tudásukat gyarapítani kívánó diákok, de talán leginkább az „árus emberek", akik viszont portékáik között könyveket és szellemi táplálékot is hoztak Kolozsvárra, hasonlóan a vagyoni gyapodás mellett arra is gondot fordító Viczei Mátéhoz, hogy Szenczi Molnár Albertet is pártfogolja.

30 25 Vő. Binder Pál: Közös múltunk. Románok, magyarok, németek és délszlávok feudalizmus kori falusi és városi együttéléséből. Bukarest, 1982. 288.; KvLt, TJk. 1176. (régi jelzet:III73.) 358. 26 Uo. 86. 27 KvLt, Számadáskönyvek 4/XXII. 17., 18. 28 KvLt, TJk. 11/11. (régi jelzet:VII/2.) 164., 206. 29 Pap Ferenc: Kolozsvári harmincadjegyzékek (1599-1637). Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közreadja ~. Kolozsvár, 2000. 112. 30 Kiss, 1994. 189-194., 374-382.