Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Németh Péter: Szatmár vára

Anna királyné (1172-1184 között) a zilahi vám egyötödét adta. Láss csodát: Anonymus az ország eme távoli vidékéről a Meszes és Zilah mellett az Almás, a Kapus folyókat, az Esküllő és Gyalu településeket ismeri. A meszesi kolostorban tehát valóban megfordulhatott, ám Várad felől közelítve meg e vidéket, amire legyen bizonyság az Omsó-ér szerepeltetése. Anonymus a Szatmári is megemlítő 21. fejezetben azonban még egy várról, Sárvárról is ír ekképpen: „Szabolcs és Léi apja Tas a sereg felével a Tisza partján indult meg, letörve az arra lakókat, és a Szamos folyó irányában addig a helyig jutottak, amelyet most Sárvárnak hívnak. Ugyanazon mocsarak övezte helyen Léi apja Tas az egybehívott szolganépekkel nagy árkot ásatott, és erős földvárat emeltetett, amelyet kezdetben Tas várának, most azonban Sárvárnak hívnak" (Veszprémy László fordítása). Anonymus erre sem járt, mert hajárt volna, megemlíti a mocsár nevét s a rajta keresztül folyó Krasznát. A Névtelen Jegyző a Gutkeled nemzetségnek a királyi udvarban megforduló tagjaitól hallott a birtokuk gyöngyszemét képező, a Szamos közeli Sárvármonostoráról s a Sárvár névből következtette ki a nem létező várat. Ugyanis Sárvár vára nem létezik! Az Ecsedi-lápból kiemelkedő domb a nevét úgy kaphatta a környék lakosaitól, hogy az a rajta épített kéttornyú, messze ellátszó monostorral valóban erősség benyomását kelthette. Még inkább várra emlékeztetett a hely, ha a monostorépületet netán sövényfonatos palánk választotta el a Sárvár nevet viselő településtől, a monostor szolganépeinek közeli lakóhelyétől. Felvetődött annak a lehetősége, hogy a monostor és a falu egy őskori-bronzkori földvárra települt volna rá, de ezt a régészeti anyag nem erősíti meg. Ugyancsak semmi híradás nem szól arról, hogy a földvár sáncait a lecsapolás után - a földművelés megkönnyítésére - lehordták volna a laposabb részekre, mint ahogy az 1920-as években az ecsedi vár földbástyáinak anyagával tömték be az egykori várárkot a mai Vásártér kialakításakor. Éppen ez utóbbi vár építése szól ellene a teóriáknak. Amikor 1334-ben I. Károly király a Bátoriaknak Hűség vára emelését engedélyezi, nem említ semmiféle korábbi erősséget. Pedig bizonyára egyszerűbb feladat lett volna s kifizetődőbb egy már meglévő várhelyet megújítani, korszerűsíteni, ahogy ezt tették Abaújvárral, Pata várával, mint új helyen, mocsárban, nehéz körülmények között nekiállni Hűség várának felépítéséhez, Sárvártól légvonalban alig 1 kilométerrel északabbra. Ha Szatmár vára nem épült meg a XII. század közepéig, Sárvár várának léte pedig nem igazolható, akkor hol keresendő a korai várispánság vára? Mielőtt a számításba vehető helyeket sorba vennénk, vessünk egy pillantást Szatmár megye kialakulására. Mint Kristó Gyula összesítéséből kiderül, két tudósunk volt, akik Szatmár megyét nem a szentistváni alapítású megyék közé