Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Németh Péter: Szatmár vára

NÉMETH PÉTER SZATMÁR VÁRA Szatmár - az Árpád-kori megyeszékhely - vára Bóna István könyvében a nem kutatott, vagy egyelőre nem kutatható várak csoportjába soroltatott. Pedig a múlt század utolsó harmadától a robbanásszerűen épülő Szatmárnémetiben a leletek tucatjainak kellett volna felhívni a figyelmet, ha nem is földsáncokra, de a kora Árpád-kori városra. Elképzelhetetlen, hogy az önálló törvényhatóságú városban működő főgimnázium tanulói, annak tudós, régiségeket is gyűjtő tanárai, a püspökök, még inkább a népes kanonoki testület tagjainak figyelmét elkerülték volna a napvilágot látott régészeti emlékek. Míg a XVI-XVII. századi vár helyét nemcsak metszetek, leírások, de a leletek is szépen kijelölik, addig az Árpád-kori földvárról, vagy magáról a korai városról mélyen hallgatnak. Régész szemmel nézve: talán nem itt keresendő Szatmár megye korai vára! Szatmár városa kezdeteiről is alig szólnak írott forrásaink. Bóna szerint a megye tizedeit már 1095-ben említenék, ám ezt hiteles forrás nem támasztja alá. Az 1230. évi privilégiumlevélbe utólag becsempészett mondat, amely a város alapítását I. (Szent) István király feleségével, Gizellával bejött hospeseknek tulajdonítja, csak abban a vonatkozásban érdekes, hogy Szatmári valóban németek alapították. Ennek időpontja bizonytalan: ha arra gondolunk, hogy II. András az idevaló németek helységében lakó Mérk ispánnak Mikola földet adományozza, akkor a város Szamos jobb parti részét, Németit már a XII. században meg kellett, hogy telepítsék, talán még II. Géza király (1141-1162) idejében. Mindenesetre a XII-XIII. század fordulóján már ismert helység, ezért szerepelteti Anonymus a Gesta-jában. „Innen [ti. arról a helyről, ahol Tas vásárhelyet alapított a saját nevére] ezután Szabolcs és Tas Szatmár várához érkezett, amelyet három nap ostrom után győzedelmesen bevettek. Negyednapra bevonultak a várba, Ménmarót fejedelem vitézei közül a lehető legtöbbet fogságba ejtették, vasláncra verve szörnyű tömlöc mélyére vetették őket, a helybeliek fiait túszul vették, a várat vitézeikkel megszállva hagyták hátra, maguk pedig a meszesi kapu felé vették útjukat" (21. fejezet, Veszprémy László fordítása). A történetből semmi sem igaz a honfoglalás korára, maga Anonymus sem járhatott erre, mert akkor legalább megemlítené az itt kettéágazó Szamost. Amit a királyi udvarban tudhatott az az, hogy létezik Szatmár városa, s azon túl lehet megközelíteni Erdélyt a meszesi kapun, amelynek közelében - s ezt én teszem hozzá - állt az Álmos herceg által 1108 előtt Szent Margit vértanú tiszteletére alapított monostor. Ennek az egyházi intézménynek III. Béla király felesége,