Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Szendiné Orvos Erzsébet: A debreceni városi jegyzőkönyvek fordítója. Interjú a 90 éves Balogh Istvánnal

- Azt nem tudom. Senki sem élt a családból hosszú életet. Apám 75 éves korában, anyám 73 éves korában halt meg. Szerencse dolga... - Pista bácsival már számos interjú készült életével, munkásságával kapcsolatban. Most a magisztrátust jegyzőkönyvek kiadásáról szeretnék beszélgetni. - A magisztrátusi jegyzőkönyvek kiadásának gondolata nem egészen magától született, ugyanis 1973-ban a város az egyetem kezdeményezésére elhatározta Debrecen történetének kiadását. Azt sem tudom, hogy ki kezdeményezte név szerint, valószínűleg a későbbi szerkesztéssel megbízottak, Orosz István és Rácz István. Egy széleskörű értekezletet hívtak össze a Déri Múzeumba, ahol a marxista történészek bevonásával együtt megegyeztek abban, hogy 5 kötetben fogják kiadni a város történetét. Az 5 kötet azonban nagyon lassan valósult meg, pl. először a második kötet jelent meg 1981-ben, amelyet Rácz István szerkesztett, az első kötet pedig 1984-ben. E nagy munka tette szükségessé a debreceni jegyzőkönyvek kiadását, hiszen Debrecen történetének írói - Zoltai Lajos és Szűcs István kivételével - azelőtt sem igazán használták a jegyzőkönyveket forrásként. Erre én azt javasoltam Gazdag Istvánnak, a későbbi levéltár-igazgatónak 1975-ben, hogy ki kellene adni. A Levéltári Központ is szorgalmazta már a megyei jegyzőkönyvek kiadását, és úgy tudom, hogy a Pest megyei jegyzőkönyv már akkor előkészületben volt. - Volt-e akkor, az indulásnál valamilyen korábban megfogalmazott szabályzat a kiadásra vonatkozóan? - Nem, csak annyi, hogy eredeti szövegben kell közölni. Miután úgy látszott, hogy nehéz lesz a teljes szöveget közreadni, az első három kötet csak regeszta formában jelent meg. Hamarosan, az első füzet kiadása után (1979) kifogásolták ezt a formát, ezért Gazdag István összehívott a TIT-ben egy megbeszélést, ahol felkérték Benda Kálmánt, hogy készítsen egy szabályzatot, de adós maradt vele. Tulajdonképpen magunk alakítottuk ki a kiadás formáját. - A Magyar Történeti Társulat 1920-ban adott ki utasítást a források közlésére vonatkozóan. - Igen, tudtunk róla, de nem volt kötelező. - Pontosan egy éve, 2001 májusában alakult meg Esztergomban a Regesztázó Munkabizottság, mely országosan próbálja összefogni a latin és német nyelvűforrásokat regesztázó kollégákat, hogy egyeztessék tapasztalataikat. - Erről nem hallottam. Nekünk akkor magunknak kellett kialakítani a formát, s csak a Pest megyei jegyzőkönyvek kiadásáról volt tudomásunk. Miután azonban ezek a kötetek sem voltak egyformák, illetve az anyagi lehetőség sem egyformán állt rendelkezésre, az első két kötet (1547-48) a KLTE Történeti Intézetével közös kiadásban jelent meg, nem is nyomtatásban, hanem az Egyetemi Könyvtár sokszorosítója által. A harmadik kötetet azonban már a városi nyomda adta ki.