Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Gottfried Barna: Egy beszéd következményei. Egan Ede a rutén akcióról

rendkívüli rendőri intézkedéseket tartott szükségesnek a veszélyes elemek bevándorlásának, általában a bevándorlásnak az ellenőrzésére. A helyi viszonyok érzékletes bemutatása, az elkerülhetetlennek látszó kormányzati lépések felsorolása mellett Egan „kilépett" a szolyvai járásból, Beregből - és bár röpke antropológiai elemzéssel elkülönítette a galíciai zsidókat, (akik nem is zsidók, hanem a kazárok ivadékai) a palesztinai származásúaktól általános félelmei megfogalmazásának útjára tévedt. Hangsúlyozva azt, hogy ő bár nem filoszemita, de nem is antiszemita. Elismeri, csodálja a zsidóság tipikus tulajdonságait, nagyra tartja az országnak tett szolgálataikat. De félti tőlük az országot, hiszen: „... ami a zsidókat illeti, bármennyit is köszönhetünk nekik, ők bennünket tönkre fognak tenni... "

13 „Konkrét" teendőt is ajánl ezzel kapcsolatban, a zsidóságnak az asszimiláció útjára kell lépnie. Mint mondja: „akkor a jövőben is sok jót fogunk nekik köszönni és ők állami életünknek és közgazdasági fejlődésünknek, melynek mindig a praedomináló karaktere kell, hogy tiszta magyar maradjon ... "

14 Egannak az akció előkészítése idején szerzett benyomása - az, hogy a kisbirtokos parasztság elnyomorodásának egyik legfontosabb oka a bevándorolt galíciai zsidóság - megerősítést nyert gyakorlati tevékenysége során. Munkája, a kirendeltség működése komoly ellenállást szült, hiszen komoly érdekeket sértett. Vegyük sorra az ütközési pontokat. 1898-ig, az akció kezdetéig a Schönborn-hitbizománytól általában a tőkével rendelkező, nagyobb területeket egészben bérbe vevő kereskedők és kocsmárosok éltek a bérleti lehetőséggel és adták tovább azt a ruszin parasztoknak. A hitbizomány számára is ez volt a legelőnyösebb módszer. Az intézőknek nem kellett a földművesekkel külön-külön alkudozniuk, egyezkedniük. A szarvasmarha import az ún. „feles marhatartás"^ bevett gyakorlatát veszélyeztette. A hitelszövetkezetek alapítása a hitelezéssel, gyakran pénzuzsorával foglalkozók bevételeit fenyegette. Az áruraktárak létrehozása a tisztességes kereskedők és az áruuzsorával foglalkozók körében is ellenállást szült. Tetézte ezt az, amikor a kirendeltség az áruraktárak számára 13 Uo. 151. 14 Uo. 153. 15 Az ún. „feles marhatartás" alapváltozata a következő volt: a tulajdonos a borjú megvásárlása után a kifizetett vételárnál magasabb összeget közölt az állatot bérlő földművessel, a már felnevelt szarvasmarha eladásakor pedig alacsonyabbat. A bérbeadó és a bérlő az így manipulált árkülönbözeten „osztozott". Tovább csökkenhetett a bérlő jutaléka abban — a gyakran előforduló — esetben, ha a takarmányt is a tulajdonostól kapta, ami után az magas kamatot számolt föl. Általában a bérlő haszon helyett adósságot halmozott föl.