Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Gottfried Barna: Egy beszéd következményei. Egan Ede a rutén akcióról

italmérési engedélyért folyamodott, hiszen a pálinka a legfontosabb árucikk volt ebben az országrészben. Az akció egy jól behatárolható társadalmi csoport a földműveléssel - ma úgy mondanánk - hivatásszerűen foglalkozó kisbirtokos parasztság gazdasági megsegítése céljából indult. Ez a társadalmi réteg - amint azt már láttuk - nemzetiségi és felekezeti szempontból is meghatározható volt, ruszin és görög katolikus. Szintén leírható az a réteg, amelynek érdekeit sértette. Többségében izraelita vallású, kereskedő, kocsmáros foglalkozású, Galíciából - 1867 előtt és után bevándorolt zsidóság. Egan úgy gondolta, hogy ők a problémák okozói. Az akcióval szemben kifejtett ellenállásuk megerősítette ezt a meggyőződését, érzelmei elragadták. Ezekre a tapasztalatokra, indulatokra építkezve általánosít, fogadja el az asszimilált „ hazafias " zsidóságot (bár, mint láttuk, félti tőlük az országot), „ utálja " a hazafiatlan, a jelszavait a nemzetközi szervezetektől kapókat, és a „salak salakjának" tekinti a Galíciából bevándoroltakat. Nézeteivel kapcsolatban - meglátásom szerint - a legnagyobb probléma az, hogy bár észleli: hogy a galíciai bevándoroltak sem mind uzsorások vagy útonállók, azonban ezt a felismerést általánosításra hajlamos, indulatos retorikája elfedi. Látja az elesett, nyomorban élő zsidókat, beszél azokról a tisztességes elemekről, akik saját kezük munkájával keresik kenyerüket. Azonban nem válik határozottá nála a „hegyvidéki" zsidó társadalom differenciált megközelítése. Kialakult, letisztult antiszemita nézetrendszere nem volt Egannak. Nem tartozott semmilyen antiszemita irányzathoz, nem tett az antiszemita gondolkodáshoz semmi újat. Sem az asszimiláció, mint az elfogadás, befogadás feltétele, sem az asszimilációtól elzárkózók elutasítása, sem a hazafias zsidóság és a galíciai bevándoroltak megkülönböztetése nem volt új elem a magyar közéletben és közvéleményben. Az utóbbira egy példa: Orbán Balázs, 1886. április 6-án a zsidó bevándorlással kapcsolatban elmondott képviselőházi beszédéből: „...őszinte örömmel üdvözlöm azokat, kik nemzetünkhez simulnak, kik e haza hű fiainak vallják magukat... ", később: „Muszkaország hemzseg a zsidóság alantosabb válfajától, amely nem a spanyol és mór vérkeverék által nemesült, hanem a kazár és tatármuszka vérkeverék által idomtala- nult el. "

16 Az Egan tevékenységével kapcsolatban fölmerült ellenvélemények, kritikák túlmutattak a rutén akción, magukban hordozták a századforduló táján megerősödött szövetkezeti mozgalom elutasítását is. Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház. Napló, XI. Bp., é. n. 102-104.