Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

tájegységéről ad plasztikus képet, mely nemcsak a városlakó kézműveseket, ke­reskedőket, szellemi embereket foglalja magában, hanem a földműves és állatte­nyésztő cíviseket, a hortobágyi pásztorokat és a tanyák népét is. Jelentést készít 1956 őszén a Hortobágyon tett néprajzi kutatóútjáról. Ekkor­tájt a pásztorépítmények és a pásztorkodás jelenlegi formáját tanulmányozza a Hortobágy Pentezug nevű részén, továbbá a nagyiváni legelőn. Úti feladata még pásztorszokások tanulmányozása és fényképezése is. Múzeumigazgatóként is folytatja tovább kutatómunkáját és gyűjtőútjait. Az eredmények hamarosan meg is mutatkoznak, Debrecen c. könyve 1958-ban kerül kiadásra, és még ugyaneb­ben az évben az Ethnographia folyóiratban közlik a pusztai állattartásra és ta­nyásgazdálkodásra vonatkozó tanulmányát. Életpályáján azonban 1956 és 1957 fordulópontot jelent. Rutinos hivatali emberek ugyanis ürügyet kerestek a mú­zeum igazgatói állásából való elbocsátásához. O úgy látja, hogy parasztpárti közéleti múltja játszott főszerepet elbocsátásában. Nyíregyházára került, ahol 1957-1963 között a múzeumban, 1963-1975-ig, nyugdíjazásáig a levéltárban dolgozott. Itt igazgatói tisztséget töltött be. Nyíregyháza kulturális élete jól járt Balogh Istvánnal, két kiemelkedő tudományos intézménye ma is viseli szorgal­mas és hozzáértő munkájának a nyomát. Nyíregyházán megbecsült körülmé­nyek között, a főiskolán külső előadóként tartott órákat. A debreceni egyetemen ugyan 1948 őszén volt egy előadássorozata, de ez sajnos nem folytatódott. III. Amikor Nyíregyházára került, éppen a berendezkedés éveit élte a Kádár-rend­szer. Hamarosan, 1958-ban elkezdődött az irodalomban a hatalom és erkölcs né­ven ismert vitasorozat. Az új korszak az értelmiség előtt megcsillantotta a hata­lomgyakorlási mechanizmusba való bekerülés lehetőségét, ami a konszolidált Kádár-rendszerben lesz majd általános. Sokan nagyjelentőségűnek tartották Ily­lyés Gyula és Németh László találkozását Kádárral 1959 nyarán. A párt „szövet­ségi politikájának" kívánalmai szerint Kádárnak a nyilvánosság előtt úgy kellett megjelennie, mint aki minden társadalmi réteg problémái iránt fogékony. Kör­nyezete ezért időnként összehozta őt értelmiségiekkel, aminek főként üzenetér­téke volt. Nyíregyházán a múzeum munkatársa tovább folytatja magas színvonalú ku­tatásait és egymás után alkotja meg Szabolcs-Szatmár megyével foglalkozó mű­veit. Ilyen az 1556. évi szabolcsi dézsmajegyzék, Szabolcs megyei pásztorösz­szeírás 1796-ból, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár történetéről a kö­zelmúltban írott munkája, a Szabolcs megyei nemzeti bizottságokról készített

Next

/
Oldalképek
Tartalom