Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Szabó Géza: Nyírbátoriság. Egy feltételezett fogalom a XIX–XX. sz. fordulóján

újra a hitelek segítették a rövidtávú megoldást. A korszak a nagy, szorító hitelfelvételek kora. Sokfelé és nagy összegekkel tartozott a város, s ahogyan ilyenkor lenni szokott, az újabb hiteleket már a lejárt határidejű kölcsönök visszafizetésére is fel kellett venni. Megközelítés kérdése, hogy amikre ezeket a kölcsönöket fordították presztízskiadások-e, vagy ezektől lehetett remélni a város felemelkedését. Az ún. presztízskiadások közül a középületek építését és az iskoláztatást, az iskolák segítését kell kiemelnünk. Ekkor épül a bank emeletes épülete, az új községháza toronnyal, iskolák, fogadó, vendéglő.

19 Évtizedes viták előzték meg az új községháza építését, mindenki úgy érezte, a leendő városháza épül. Ha elégedetlenkedtek a költségek miatt, ha az átutazó hivalkodónak is tartotta, a bátoriak a két későgótikus templom példájával válaszoltak. A felvett kölcsönök azt példázták, hogy az egyébként garasoskodó városvezetés a községháza esetében „ nem adta alább ". Az iskolaügyet is presztízskérdésnek tekintette a város. A lapok rendszeresen beszámoltak a kisvárdai, nagykállói iskolaügy gyarapodásáról, serkentve a bátori polgárok és a városvezetés ambícióit. Az iskolapolitika hátterében az egyházak vetélkedése is kétségtelen, de a városvezetés ezen felül tudott emelkedni. Igaza van a képviselőtestületnek 1912-ben: „a község tanügyi célokra plusz különösen az utóbbi időkben máris anyagi erejét felülmúló anyagi áldozatokat hozott. "

20 Jól érezték, az urbanizált városkép és a megfelelő iskolák nélkül nem csak visszaemelkedni képtelenség a városnak, de ezek nélkül megállíthatatlan a továbbsüllyedés is. Ilyen viszonyok között nem csodálkozhatunk azon, ha a város a bekérezkedőkkel szemben egyre logikátlanabbul határozta meg önmagát. Ez a jelenség is hosszú múltra nyúlik vissza. A korábbi mezőváros befogadó volt - most a tér betelt. Már erősen válogatni kellett, lehetőleg olyan elemeket nem láttak szívesen, akiket várhatóan a városnak kell eltartani, de egyre inkább jönnek olyanok, akik ugyan konkurenciát jelentenek a már itt élők egyes csoportjainak vagy egyes családoknak, de a város tőlük gyors bevételt remélt. A kérelmek elfogadása vagy elutasítása egyre következetlenebb, és a fontoskodó indoklások azt sejtetik, hogy nem volt ura a városvezetés a betelepülés kezelésének. Műveletlenül hagyott földek, míg más vidéken földéhség van, nagy bevételt várnak a letelepedési díjakból, de sorozatban adják a díj elengedését, mérséklését. Mindenesetre a beköltözők területileg nem különülnek el a városban, s bár a hátuk mögött jöttmenteknek tekintik az alacsonyabb néposztályhoz tartozó jövevényeket, a 19

Kt.jkv. 1885., 1908., 1911. év 20 Kt. jkv. 1912. márc. 23.