Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
Szabó Géza: Nyírbátoriság. Egy feltételezett fogalom a XIX–XX. sz. fordulóján
törekvésnek, hogy a város újra felemelkedjen, jogilag is újra város legyen, arra képtelen, hogy az utóbbi évtizedek történéseit meghamisítva ugyanolyan romantikusan szép képet fessen a városról, mint a korábbi századokról, a múlt és a közelmúlt (s vele a jelen) kontrasztját pedig a bátori lelke nem engedi közvetlenül érzékeltetni - marad hát az a megoldás, hogy mintegy elhallgatja. Feltételezésünket azok a képviselőtestületi felszólalásai igazolják, amelyekben a városi földek tulajdonviszonyainak rendezéséről, a város vagyonának szakszerű kezeléséről, a városfejlesztés egyes kérdéseiről értekezik. Azon kevesek közé tartozott, akik egy más közegben képesek lettek volna túllépni a nyírbátoriság béklyóin. Szikszay történeti munkáját a Nyírbátor és Vidéke c. bátori lap 1910-ben, néhány hónappal a szerző halála előtt öt folytatásban közli. 14 Ekkor már a közelmúltról legalább adatszerűen több van, mint a millenniumi monográfiában, elsősorban a város iskoláiról. Szikszaynak ahhoz is jó érzéke volt, hogy látta, a konzervatív Bátor néhány ponton önmaga árnyékán mégis túl tudott lépni. Ezek egyike: a rossz anyagi körülmények ellenére is igyekeztek az iskolákat, a református, római katolikus, az izraelita és a községi, majd később az egyházközség kérésére a görög katolikus iskolákat is megfelelő szinten támogatni. A városlakók történelmi tudatának formálásában korszakunkban jelentékeny szerepet játszott a helyi sajtó is. Ügyesen szerkesztett, de csupán néhány évig létező lapok ezek, amelyek jól érzik, hogy egy kis településen a hírlapnak nem a hír az erőssége, mert itt „ vajmi kevés följegyzésre méltó esemény történik, s ha akad is ilyen, szájról-szájra hamarabb köztudomásúvá válik. " Fő feladatnak a Nyírbátor és Vidéke azt tartja: „szorgosan felkutatni mindama kérdéseket, amelyek városunk és a járás érdekeit előmozdítják, e kérdéseket a sajtó hatalmával, a toll erejével feltárni. J ' 15 A sajtó megjelenése némileg oldja a múlt túlértékelődését, tollhegyre tűzi a patetikus szónoklat és a földhözragadt háttér ellentmondásait. Az újság megírja (amit a késői utódok ellenőrizhetnek az elsődleges történelmi forrásokból), hogy a bátori társadalom évtizedekig nem békélt meg a városi rang elvesztésével, hogy a szóhasználata is kurucosan ragaszkodik a múlthoz. A hivatalos tárgyalásokon, iratokban természetesen a „község" fogalom használata kötelező, de még ezekben is, néhány mondat múlva sokszor visszatér a városháza, a város vásárai, a város vezetői kifejezés. A korszak egyik legtöbbet használt nyírbátori kifejezése pedig a „városföldek" volt. Ezt a hivatalos iratokban is lehetett használni: „a régi, ún. városföldek" formában. így még 4 Nyírbátor és Vidéke, 1910. aug. 18. 2., augusztus 25. 2., szept. 1. 2., szept. 8. 2., szept. 15. 2. 5 Nyírbátor és Vidéke, 1910. jan. 6.
