Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

polgármester 1950. február 4-én megbízza dr. Balogh István nemzeti múzeumi tisztviselőt az igazgatói teendők ideiglenes végzésével. Az irat iktatószáma 5257/27/1950.1. Az ötvenes évek peregnek. Határtalan bizakodást zengő ódák, indulók patto­gása, dicsőítő énekek jelennek meg tudatunkban, amikor ide érkezünk múltidé­zésünk során. A szobrok, a felkasírozott arcmások, az ütemes tapsok időszaka ez. Kantáta hangja zeng a béketáborban: „Sztálin nevével épül a világ". Akik át­élték ezt a történelmi periódust, azoknak ismerős a kor üllőzajos, tömegre han­golt, lódenkabátos hangulata. A kritika pozitív hősök alkotását várta el az íróktól a nagy költő forradalmárok embereszmény-formátumának megfelelően. Az 1950-től évente megrendezett kiállításokra a szobrászműhelyekben futószalagon készültek a hegesztők, martinászok, a bányászok, a villanyszerelők, az élmun­kásportrék, a traktoros lányok, a földmunkások és az agronómusok. A kommu­nista hős hitt a holnapban, melyet erős vágy máris erre a tájra varázsol. Fejlődé­sünk hallatlan irama előrevetíti, hogy hamarosan a „ vas és acél országa " le­szünk. Kulturális forradalom zajlik, népi kollégisták lépnek a szellemi élet terü­letére, a nép alsóbb rétegeiből tömegesen „iskoláznak be" fiatalokat. Balogh István apját a különböző korlátozások, beszolgáltatások rendkívül ér­zékenyen érintették. Elmondása szerint alig tudott a becsukás elől megmenekül­ni. A múzeum igazgatójaként sokat járta a vidéket, s amit látott a valóságból, az sem volt vigasztaló. Az ínség 1952-ben elképesztő méreteket öltött, százezreket, sőt milliókat sújtott a nyomor. Rákosiék tudták, hogy a néptömegeknek „daloló holnapok" kellenek, ezt minduntalan propagálták is, de ugyanakkor a társada­lom helyzete szinte soha nem látott mélypontra süllyedt. A begyűjtési verseny állása, a tervteljesítés százalékai, feszített ütemű iparosítás, kuláktalanítás, „pad­lássöprés", tsz-szervezés a főbb jellemzői az ún. Rákosi-korszaknak. Évekkel korábban, még a koalíciós időkben, 1947-ben jelent meg a tudós néprajzkutató könyve: „A cívisek társadalma". Könyvében általános érvénnyel fogalmazta meg a cívisekről, hogy „gazdálkodásukban sokkal több a tradíció, hogysem a kapitalista haszonelv a legkisebb mértékben érvényesülne. " Szemé­lyes beszélgetések során is többször bírálta azokat a historikusokat, akik Debre­cen régebbi múltjában korakapitalista tendenciákat véltek felfedezni. Az érde­kes, színes történetírói bemutatás mellett alapos forráselemzési módszerrel élve ábrázolja a cívis társadalom külön karakterének kialakulását. Nem tudományos­kodó, mesterkélt okoskodás vezérli, hanem a valóságos élet zajló empíriája. Szól a város autonómiájáról, amely segített kialakítani azt a sajátos magatartás­formát, amely oly jellemző a debreceni polgárra. A „munkakultusz" itt az egyenletes s folyamatos munka tiszteletét jelentette. Olyan munkarend volt ez, amelyben mindent el kellett végezni. A szerző Debrecen környékének különös

Next

/
Oldalképek
Tartalom