Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek ügye 1848–49-ben

önmegváltás elve, mint Deák javaslatának más elemeiben, pl. a szőlődézsma megváltásánál vagy a majorsági zsellérek külső és belső birtokai esetében.

19 A községek a kocsmatartás, mészárszék állítás, valamint a magánosok kezén lévén piac- és vásártartás jogát „elbecsültetéssel" szerezhették volna meg. A törvénytervezet részletesen szabályozza az „ elbecsültetési" és az ezt követő kárpótlási eljárást. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a földesúr is a község tagja, ha annak határában birtokkal rendelkezik „ habár ott nem laknék is ". Az elbecsültetéshez a község többségi akarata szükséges, s ennek birtokában a regálék birtokosától barátságos egyezség útján kell próbálkozni annak megszerzésével. Ha ez nem valósul meg, akkor az illető törvényhatóságnak három tagból álló bizottságot kell kiküldeni „ kibecslések, s illetőleg kölcsönös kisajátításnak eszközlésére és a czélbavett közösségből származó terhek és hasznok aránykulcsának kidolgozására". E bizottság hét évi átlag alapján köteles volt kiszámítani, hogy mennyit jövedelmezett a kocsmatartás a földesúrnak, illetve a településnek, s ennek hússzorosát kellett a kisajátítási tőkének tekinteni. Az is a bizottságra hárult, hogy megállapítsa, milyen arányban volt a település határában a földesúr és a volt jobbágyok birtoka. Ennek az aránynak megfelelően kellett eldönteni, hogy „egy részről a volt földesúrnak járó kisajátítási summából mennyit fizetnek a volt jobbágyok, s mennyit tartozik ő maga viselni - más részről a volt jobbágyoknak járó kisajátítási summából mennyit fizet ezeknek a földesúr, s mennyit viselnek ők maguk". E kölcsönös kiegyenlítés nyomán a közössé vált kocsmáitatás jövedelmét birtokarányosan kell a jövőben a település földtulajdonosai között felosztani. A kocsmabérleteket árverésen kell használatba adni, de a házankénti bormérést semmi esetben sem szabad megengedni. Ott, ahol a település birtokosainak többsége ezen eljárás során nem kívánja a kocsmáltatási jogot megszerezni, a fennálló helyzet (azaz az urasági bormérés) továbbra is fennmarad. A megváltást, illetve kisajátítást azzal is segíteni kívánta a javaslat, hogy a tőke törlesztésére húsz évet engedélyezett, igaz, évi 5 %-os kamattal terhelve. Ez utóbbi esetben azonban a tartozás jelzálog-fedezetét a kocsma jelentette volna. Az érdekazonosságot fenntartani óhajtó Deák, amint látjuk, nem kívánta kisajátítani a legfontosabb földesúri haszonvételeket, sőt arra törekedett, hogy e fontos jövedelemforrás az átalakulás során se apadjon el a volt földesurak számára. Für Lajos: A majorsági zsellérkérdés rendezése 1848-1896. In: Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István. Bp., 1960. 452-459.; Orosz István: A szőlődézsma megszüntetése 1848-ban és 1868-ban. In: Szabó István Emlékkönyv. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1998. 316-319.