Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek ügye 1848–49-ben

Az országos és hetivásárok tartásának joga nem maradhatott volna magánkézen, kisajátítására ugyanolyan metódust írt elő a törvénytervezet, mint a kocsmatartásra. Ismeretes, hogy Deák szeptemberi tervezetéből csak az első 12 §-t tárgyalta meg az országgyűlés, törvénnyé pedig csak a szőlődézsma megszüntetése vált.

20 így a regáliák ügye nem jutott dűlőre. A panaszok azonban 1849-re sem szűntek meg. A debreceni országgyűléshez panasszal fordultak pl. az asszonyvásáriak, akik 1844-ben elveszített sómérési jogukat kívánták visszanyerni. Eger város lakói azt kérték, hogy az országgyűlés engedélyezze a saját földeken való téglaégetést és kisebb mértékben a sóárulást is, hogy „ ezáltal az eddigi monopóliumot megszüntessék".

21 Érthető tehát, hogy amikor ismét felvetődött az úrbéri maradványok megszüntetésének kérdése, tárgyalni kellett a regálékról is. A debreceni országgyűlés elnapolása miatt a beterjesztendő törvényjavaslat előzetes tárgyalására Szemere Bertalan vezetésével, de Kossuth és Csányi részvételével bizottság jött létre. Vukovics Sebő emlékirata szerint három tárgykört vitattak meg, mint leendő törvényjavaslatot: a regálékat, a legelők és az erdők elkülönözésének ügyét. Az előzetes tárgyalások során vita alakult ki a kocsmáltatási jogról. Kossuth először a szeptemberi Deák-féle javaslat szellemében amellett volt, hogy e jog a községeket illesse meg, s ezáltal mód nyílna a földesurak „ némi kármentesítésére". Vukovics és társai viszont azzal értettek egyet, hogy a kocsmáltatási jogot „kárpótlás nélkül kell megszüntetni". Ehhez egyébként később Kossuth támogatását is megnyerték. Vita volt arról is, hogy a bormérés csak a községeket illesse meg, vagy „minden egyes" jogává kell tenni. A liberális elvekhez ragaszkodó Vukovics ez utóbbi támogatta.

22 Az elkészült törvényjavaslat július 21-én a parlament elé került. Kinyomtatott szövegének azonban eddig egyetlen példánya sem került elő, így tartalmáról csak Vukovics emlékirataiból tudunk tájékozódni. A katonai összeomlás miatt e javaslatból sem lett törvény. A többszöri tárgyalás és a sokféle elképzelés ellenére a regálék érvényben maradtak, nemcsak az áprilisi törvények, de a világosi katasztrófa után is. 1848 után még négy évtizedre volt szükség, hogy az egykori királyi kisebb haszonvételek ügye az új polgári társadalomban véglegesen rendeződjék. E rendezés nyomon kísérése azonban már nem lehet e rövid cikk feladata. 20 Orosz, 1998. 106. 21 Borosy András: Az országgyűlés. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. Szerk. Szabó István. Debrecen, 1948. 366-367.; a Bihar megyei Diószeg lakói a bormérés szabályozása ügyében fordultak az országgyűléshez. 22 Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. Szerk. Katona Tamás. Bp., 1982. 122.