Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

László Géza: Szatmár vármegye önkormányzata 1848/1849-ben

között szerepelt. Reá talán éppen a pesti forradalom eseményeinek következtében esett a vármegyei közgyűlés választása. Báró Vécsey Miklós

20

, volt főispán szintén a konzervatívok táborát erősítette. Szerdahelyi Pál

21 főispáni helytartói, adminisztrátori hivatalánál fogva is a központi hatalom embere volt. Hasonló világnézetet vallott Gabányi Sándor

22 másodalispán is, aki 1843. október 12-én, mint kormánypárti követ került az országgyűlésbe.

23 A vármegye főjegyzői tisztét Vályi Lajos

24 töltötte be, aki 1841-ben hivatalból részt vett a jelentős reformokat megfogalmazó szatmári 12 pont összeállításában. A négy főszolgabíró: Fogarasy László

25

, Péchy Ignác

26

, Kende Gusztáv

27

, Szeőke Károly

28 és az alszolgabírók igazodva feletteseikhez szintén a konzervatív tábort erősítették. A megye kormánypárti politikusainak sorában megemlítendő még a nagyhatalmú Uray Bálint,

29 aki jelentős szerepet vállalt az 184l-es szatmári 12 pont közgyűlési elutasításának előkészítésében. A vármegyei tisztikar világnézeti beállítottságát látva minden okunk megvan arra, hogy a törvény konzervatív értelmezését és végrehajtását feltételezzük. Arról, hogy mi történt valójában, nem sokat tudunk. Az biztos, hogy az 1848. április 19-én kelt belügyminiszteri végrehajtási utasítást, csak április 23án vették át a szatmári megyeházán.

30 Mindössze egy hét állt tehát rendelkezésre az ősgyűlés megnyitásáig, azaz május l-ig, melynek időpontját a megye már korábban kitűzte. Ugyanis az erre szóló, Szatmárnémeti szabad királyi város számára küldött meghívó 1848. április 18-án kelt.

31 A rendelkezésre álló, aránylag rövid idő alatt lovas futárokkal nyugodtan értesíthették a települések elöljáróit, akik aztán kidoboltathatták a hírt lakóhelyükön. A régi jogon közgyűlési tagságra jogosultak esetében ez éppen elég is volt. A vármegye távolabbi helységeinek nemessége már indulhatott is, ha időben ott akart lenni Nagykárolyban. A többi lakos képviselete azonban, ha be szerették volna tartani a belügyminiszteri utasítás azon kitételét, hogy csak akképpen fognak „ minden érdeket kellőleg képviseltetni", ha kellő számban lesznek, nem volt ilyen egyszerű. Tágan értelmezve a „minden érdeket" kifejezést, abba minden társadalmi réteg és etnikai csoport képviselete belefér. Ennek megszervezésére és lebonyolítására viszont sokkal több idő kellett volna. De nemcsak az idő hiányzott, hanem a történelmi helyzet is, amely még ekkor nem érett meg egy széles népképviselet megvalósítására. A törvényalkotók sem gondolták ezt szó szerint, annak bővítését ők is későbbre tervezték. Erre legvilágosabb bizonyíték az 1848. évi XVI. törvénycikk 1. §-a, amely kimondja, hogy „A ministerium, a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog eléterjeszteni. "

32 Az ősgyülésre településenként küldhető személyek számát Szatmár vármegyében nem korlátozták. Gabányi Sándor másodalispán Nagykárolyban, 1848. április 26-án kelt jelentésében arról tájékoztatja