Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nagy Sándor: Egy pecsétnyomó- és okirat-hamisító felelősségre vonása a XIX. században

ban járt volna, reá ki nem világosodott, 25 számszerint, az az huszonöt pálcza ütéseknek elszenvedése után szabadon bocsáttatik"^ Az ítélet a kihirdetésekor jogerőre emelkedett, mert az erre jogosultak fellebbezéssel nem éltek. A büntetőügyekben első fokon hozott ítéleteknek - a személyi adatok és egyéb követelmények mellett - tartalmaznia kellett, hogy a bíróság milyen bizonyítékok alapján állapította meg az ügy tényállását, ebből következően a vádlott cselekménye jogilag milyen büntettet valósított meg. A büntetés nemének és mértékének megállapításánál fel kellett sorolni a vádlott javára és terhére figyelembe vett enyhítő és súlyosbító körülményeket, továbbá, ha a bíróság a vádló és védő indítványát elutasította, ennek indokairól is számot kellett adni. A Hajdúkerületi Törvényszék elsőfokú büntető bíráskodása során alig néhány esetben fordult elő e követelmények egyikének-másikának figyelmen kívül hagyása, az Újvárosi István és társa ügyében kihirdetett néhány soros ítélet azonban valamennyi követelmény figyelmen kívül hagyásának iskola példája. A két vádlott vallomásában lévő ellentmondások tisztázásának az eljárás során történt elmulasztása miatt a való tényállás megállapítása nem is volt lehetséges. Az Újvárosira kiszabott büntetés mértékéből arra lehet következtetni, hogy a törvényszék nem is tulajdonított különösebb jelentőséget vád tárgyává tett bűncselekményeiknek. Bíró Sándor alügyész védőbeszédében azt indítványozta, a Hajdúkerület tegye lehetővé, hogy a vádlott metsző képességét valamely erre rendelt intézményben kifejleszthesse. Az ítéletben nincs utalás arra, hogy a törvényszék továbbította-e a kérelmet a Kerület közgyűléséhez, minthogy azonban a közgyűlési jegyzőkönyvekben ilyen ügy tárgyalásának nincs nyoma, nyilvánvaló, hogy ez nem is történt meg. Kéky János tanácsnok Újvárosi István kihallgatásakor már ismerte Kovács János passusát és a házkutatás során lefoglalt Úti Leveleket is, hiszen ezekkel kapcsolatban néhány kérdést is intézett hozzá, de az iratok alaposabb megvizsgálását elmulasztotta. Újvárosi István 1836. július 14-én történt kihallgatásakor előadta, hogy 1. a Kovács János nevére kiállított passust (lásd az 1. sz. mellékletben), 2. Nagyvárossy István névre 1836. május 12-i keltezésű, (lásd a 2. sz. mellékletben) 3. a saját nevére az 1836. június 8-i keltezésű (lásd a 3. sz. mellékletben) és Az ítélet nemcsak a bűnügy irataiban olvasható, hanem a HBML, IV. A. 505/d. A büntető törvényszék jegyzőkönyvei 3. kötetében az 1836. szeptember 19-i keltezésű jkv. 6. sorszáma alatt is.