Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nagy Sándor: Egy pecsétnyomó- és okirat-hamisító felelősségre vonása a XIX. században

a Tekintetes Kerület (miért alázatosan esedezik az 1-ső rendű vádlott) közbe méltóztatik magát vetni valamely olyan intézetnél, hogy ez jelességét kitüntetheti, reménylhetni, hogy nem fog többször okot adni a Tekintetes Törvényszéknek arra, hogy szép tudományával való visszaéléseiért büntetődjön. Az magában jó lélekre mutat, milyet egy ilyen szép tehetségű emberről gondolni lehet, hogy mihelyst kérdőre vonatott, a 3-ik szám alatt, azonnal mindent elbeszél, mi dolgaival való megesmerkedésre vezethet. Előadja azt, hogy ő nem csalárdságok s mások megrontására igyekezett használni metsző tehetségét, hanem a más ügyekfogyottak felsegélésére, boldogítására, mi megint egy szép tulajdonság. Nem hímez, hámoz, hanem nyílt szívvel előadja, mily keservesen esik az neki, hogy ha valamelyik utas, vagy idegen Úti levelét elveszti mindjárt befogatik, tömlöczöztetik, s ártatlanul vádoltatik. Nem kereskedés volt a czélja az I-ső rendű vádlottnak, mert különben hány ezer hamis leveleket készíthetett volna és minő gazdagságra tehetett volna szert, ha ezt tette volna fel magában. Szegény volt ő mindig, most is szegény, és éppen ezen oknál fogva érezvén a szegénység terheit, a szegényeken akart könnyíteni. Ami a II. rendű vádlottat illeti: ha valamely ember megszorul annyira, hogy szegénysége miatt csak egy passust sem válthat s oly felebarátjára kénytelen szorulni, ki rajta fizetés nélkül segíthet, szánni, nem büntetni kell azt. Ha a II. rendű vádlott tolvajságban, vagy akármely hibában találtatott volna, akkor vádoltathatnék azon csalárdsággal, hogy gonoszságai kivihetésére igyekezett használni ingyen passusát. De mind ettől távol van ő, ennélfogva kéri mind a két vádlottat szabadon bocsáttatni, [az ügyet] ítélet alá bocsájtván. " Az ügyész mindkét vádlott példás megbüntetését indítványozta ugyan, de ezt egyetlen indokkal sem támasztotta alá, a védő pedig mindkettőjük szabadon bocsátását, vagyis felmentését kérte, Újvárosit illetően még azt is, hogy a Hajdúkerületjuttassa olyan intézetbe, ahol tehetségét kifejlesztik. A vádló és védő előterjesztésének meghallgatása után a törvényszék zárt tanácskozásban hozta meg az ülésszakra kitűzött ügyekben az ítéleteket, és az ülésszak utolsó napján nyilvánosan hirdette ki a vádlottak, valamint a vád és védelem képviselői előtt. Újvárosi István és Kovács János ellen indított bűnügyben a törvényszék elnöke a következő ítéletet hirdette ki: „ Újvárosi István a fenyítő perhez 3-ik szám alatt csatolt önként való elismerésében maga is megvallván, hogy a nála talált hamis Úti Leveleket olly czélból tsinálta, hogy az ollyanokon, kiknek Úti Levelek nincs, segíthessen. A tolvajságok gátlásáért hozott rendelések illy módon való kijádzásáért egy negyed rész az az 1/4 esztendei árestómra büntettetik. Kovács János pedig, ki tudva élt hamis Üti Levéllel, de az hogy tilalmas dolog-