Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

mind tavaszkor, mind pediglen nyárban a lakosok pénzt kereshetnek"'.

l7 Szöges ellentétben a munkavállalással úgy látszik, a termények eladása nem számított annyira megbecsült dolognak. „Ezen városnak van piaca, ahol a szegénység holmiját pénzre fordíthatja " - olvashatjuk kissé lebecsülően ugyancsak a keresztúriak vallomásában. A legdélebbi kerületek lakosai a válaszok lezárásaként egybehangzóan szabadmenetelünek vallották magukat. A megye középső részén, a Bodrogközben és az ún. Tiszai Alföldön (az Ondava két partján) eltűntek a földesurakkal történő megegyezésre, a contractusokra való hivatkozások. A lakosok itt szokás szerint teljesítették kötelezettségeiket, többször is utalva annak régi voltára (újhelyi, gálszécsi, terebesi, homonnai és sókúti kerületek). Igen ritka esetnek számított, amikor e szokás keletkezésének időpontját is megpróbálták rögzíteni. Ez inkább rövidebb távlatot rögzített, mint hosszabbat. (A homonnai kerületben Grozóc község lakosai 5 évre, Laborc Volya lakói 40 évre emlékeztek, mióta „szokásuk" érvényben volt.) A szántót legtöbbször 3 nyomásban művelték, rajta valamennyi gabonafajtát megtermelték. Vallottak a trágyázásról, gyakorisága azonban igen eltérő lehetett. A terebesi kerületben találunk olyan községet, ahol másodévenként trágyáztak (Parnó); Barancs, Bosnyica, Hór, Miglész lakói viszont úgy vallottak, hogy elég 10 évente trágyázni. Az újhelyi kerületben még ennél ritkább trágyázással is találkozunk (Abara, Csernahó, Nézpest és Nagy Ráska lakói 15 évenkénti, Hegyi, Máca, Petrik és Kis Ráska lakói 12 évenkénti trágyázásról vallottak). Az újhelyi kerületben még mindig nem tartották számon, hogy milyen telekbesorolásba tartoztak az egyes gazdák, de a vidék többi kerületében már tudni vélték, hogy melyik jobbágy melyik kategóriába tartozik. (Más kérdés, hogy az úrbérrendezés során többnyire magasabb kategóriába kerültek.) A besorolás alapja a föld, pontosabban a vetésterület lett. A pozsonyi mérőben megadott vetésterületek összehasonlítása azért különösen nehéz, mert a vallomásokból nem mindig derül ki egyértelműen, hogy a megjelölt mennyiséget a gazda összes szántójába, vagy csak egyetlen nyomásba szánták. Példa ugyanis mindkét változatra van. A szélsőséges adatoknál a megkülönböztetés nyilvánvaló. A 30-40 pozsonyi mérős (15-20 holdas) adat a teljes földállományra vonatkozhat, a 6-10 mérős (3-5 hold) egy nyomásra. (A sókúti kerület Hencóc nevű falujában 1-6 pozsonyi mérős vetésterületet is jeleztek.) A köztes (12-20 pozsonyi mérős) adatok viszont jelölhetik egy módosabb gazda egyetlen nyomását, de egy töredéktelkes egész vetésterületét is. Eltérő, de többségében kielégítő a vidék lakosságának réttel való ellátottsága, bár a gazdák 4-16 kaszásnál nagyobb réttel szinte sehol nem rendelkeztek. (Annál gyakoribb az 1-2 kaszás illetve az 1-2 szekérnyi szénát adó rét feljegyzése.) 17 Takács-Udvari, III. 1988. 182.