Avar Anton: Beregi címereslevelek a Magyar Nemzeti Levéltárban - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 55. (Nyíregyháza, 2020)
Beregi címereslevelek
beregi_cimereslevelek_final_HOME_3.indd 18 2020. 11. 18. 7:06:06 Az Országos Levéltár központi szerepét ebben az is indokolta, hogy a Belügyminisztérium mint legfőbb nemesi hatóság által kiállított nemességigazolásokhoz szükséges szakvélemények itt készültek. 19 Az egész – mai kifejezéssel élve – projekt ügyintézője az Országos Levéltárban dr. Horváth Sándor20 lett, aki már hosszú évek óta behatóan foglalkozott címereslevelekkel, különös tekintettel a hamisításokra.21 Az eljárásrend alapvetően az volt, hogy az Országos Levéltár a körrendeletre hivatkozva, betűrendi sorban kiküldte a megkeresését az egyes vármegyék alispáni hivatalainak, azok a helyi levéltárnokokkal jegyzékeltették, összekészíttették, majd postai úton vagy vasúton felküldték Budapestre a fellelt címeresleveleket. Az Országos Levéltárban Horváth Sándor a beérkezett okleveleket egyesével tüzetesen megvizsgálta, kivonatokat készített róluk, részben pedig reprodukciókat is készíttetett róluk az „Országos Levéltár czímer- és pecsétgyűjteménye”22 és saját gyűjteménye számára. Horváth a körrendelet deklarált célja értelmében mindent megtett, hogy az általa hamisítottnak talált címereslevelek eredeti adományosait kiderítse. Néhány esetben az eredeti nevet az egykori hami-19 A nemességigazol ási eljárásokról bővebben: ÁNYOS 1936. 20 Dr. Horváth Sándor (1872–1924) az Országos Levéltár munkatársa volt 1898–1920 között (REISZ 2017, 217.) 1898-tól levéltári tiszti (HU-MNL-OL-Y 1-1897-II-5-1898-423.), 1901-től fogalmazói (HU-MNL-OL-Y 1-1900-II-7-1901-1499.), 1912-től orsz. allevéltárnoki (a HUMNL-OL-Y 1 1912. évi iktatókönyvében az év elején még fogalmazóként, az év végén már allevéltárnokként szerepel az ügyiratok tárgyaiban), végül 1918-tól orsz. levéltárnoki (HUMNL-OL-Y 1-1918-551.) címmel. 1920-ban felfüggesztették állásából, melytől 1922-ben fosztották meg végleg (SASHEGYI 1978, 36–41.). 21 Horváth a hamisított címeresleveleknek több publikációt is szentelt: HORVÁTH 1900, HORVÁTH 1901. 22 E gyűjtemény pontos mibenléte és sorsa számomra egyelőre ismeretlen, de maradéka Reisz T. Csaba szíves közlése alapján a mai HU-MNL-OL-Y 5-b jelzeten található címergyűjteményben lehet. sító által figyelmen kívül hagyott plicaszéli vagy hátlapi (zsinór melletti) kancelláriai jegyzetek révén állapította meg, de általában véve azt a módszert követte, hogy a hamisított okleveleken lévő kihirdetési záradékokban szereplő vármegyéket kereste meg levélben, hogy levéltárukban nézzenek utána a kihirdetésnek, elsősorban a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Ezen megkeresések sokszor sikertelenek voltak, vagy azért, mert az adott vármegye jegyzőkönyvei nem voltak meg az adott évből, vagy pedig azért, mert nem találtak benne az adott dátummal való bejegyzést. Néhány esetben azonban sikerrel járt, s a hitelesített másolatban megszerzett adatokat bevezette az érintett ügyiratokban található, általa készített oklevélkivonatokba. A vizsgálat végeztével a felküldött iratokat visszaküldték őrzési helyükre, a válaszlevélben megjelölve azokat az armálisokat, amelyekről a vármegyei levéltárnak a továbbiakban nem volt szabad hitelesített másolatot kiadnia, vagy ha mégis muszáj lett volna, a hamisítás tényét a hitelesítési záradékban egyértelműen fel kellett tüntetnie.23 A nemességigazolási ügyek Országos Levél táron belüli elintézését segítendő, Horváth az elkészült oklevélkivonatok alapján a magyar nemesleveleket feljegyeztette kollégáival a magyar kancellária „Cathalogus Nobiliumába”,24 az erdélyieket pedig az erdélyi kancellária „Liber Aureusába”25 is. A felülvizsgált címereslevelek kivonatait és a címerreprodukciókat publikálni is 23 Az egész eljárás ügyiratait eredetileg a HU-MNL-OL-Y 1-1906-I-150. irattári jegy alatt irattározták, de később áthelyezték a HU-MNL-OL-Y 1-1914-82. alapszámra, ahol ma megyénként csoportosítva találhatók meg (dr. Reisz T. Csaba főlevéltáros úr, az Y szekció referense szíves közlése). 24 Annak ellenére, hogy a ma a HU-MNL-OL-A 75 törzsszámon őrzött lajstromnak pontosan ez a címe, a Horváth által kért utólagos bejegyzéseket valójában a HU-MNL-OL-A 76 alatti Syllabus magnatum nobilium et indigenarumba vezették be (Szepesiné dr. Simon Éva főlevéltáros asszony szíves közlése). 25 Ez feltehetően azonos a ma a HU-MNL-OL-F 306 törzsszámon őrzött Liber aureusszal. 18
