Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

Mostan veszek levelet, kiben írják, a stukatúrás elszököt. Lelkére esküszik Porcsalmi, semmi fogyatkozása nem volt, csak egy nap sem merte a bor pre- mendáját elfogni, mert mindjárt készült. Feleségének jövetelit is megmondattam, de nem hitte. Máskínt jó, serény dolgúnak commendálta. Elég az, hogy csak nem állandó az odavaló nemzet ezen a földön. Bár odavesztek volna, mint boszúságot kel látni miattok.

Az Iránért, Edesem, Feruska mellé egy jó embert, s egy prefectusnak valót szerezzen Kegyelmed, mert anélkül éppen nem lehetni.

Az régi rab Erdélybül, Dufin,5 megszabadulván, a borok alkalmatosságával felmegyen, csak Kegyelmed után vágy.

Ezelőt két nappal kezdvén ezen levelemet írni, bizonyos okért halasztottam. Félben hagyván, éppen írásom felet hozák Kegyelmed 27. Febmarii Bécsbül írót levelét, melybül látom, nem kedvesen eset, hogy se levelemet nem vette, se parancsolati szerint az...6

1 A levél datálásában az árvíz szolgált támpontul, amely miatt nemcsak a baktai építkezésre rendelt alabástrom mész rekedt Szatmáron, hanem a Bécsből hazatérő, s ott a Perényi Mihály érdekeit is képviselni próbáló Perényi Miklós is Károlyiné vendéglátására kényszerült Baktán, megelőzve felesége látogatását. 2 korábban volt Melith Pálné, ekkor már Perényi Miklósné 3 felhánytorgatom, azaz: igyekszik a lelkére beszélni 4 tavaszra 5 valószínűleg egy francia fogolyról van szó 6 a levél itt megszakad

344.

Nyírbakta, 1712. április 11.

(MOL P 398. No. 37 042.)

Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet, Édes Lelkem!

Bécsbül 19. Martii írót levelét 8. Április Kegyelmednek, Édesem, szeretettel vettem, noha nem szintén kedvem szerint való dolgokot olvastam belőlle. Egészségében kevés változását is értvén a többi közöt, kívánom frisseb egészségét értenem ezután. Én magam csak eleget vesződöm a fejemre azon változás iránt, melyrül sokszor panaszolkodtam. Edig rész szerint a miá is nem válaszolhattam, rész szerint éppen indulófélben voltam ide Olcsvárul, mert csak most tértem vala visza, hogy Aszonyom Anyámot s az kisaszonyokot1 is ideköltöztethessem. Már annyira nevekedet az árvíz, mindenfelé való utakot el- rekesztet, s az alsó épületeket elvette, meg a boltot is, akibe a hegyaljai borok vannak. Nem az ajtaján megyen, hanem felfokadoz nagy mértékbe, úgy meg

55