Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14

Az gyémánt, ha semmirevaló, mit csinálunk vélle, csak viszaadhatni Keres- kényinek.

Sóss halat pínzen vet Jasztrabszki Poroszlón, vagyis Füreden.

Nyavolyás Prínyi Zsófi csak izenget ki, s azon reménkedik, Károlyi Sándornak adjanak hírt, az Istenért. Nagy baj, hogy jól nem tehetni vélle, mert nincs pínz most a rabok szabadulására való.

Most semmi újságot nem írhatok, Édesem, hanem Kegyelmedet Isten oltalmába ajánlván, maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Barkóczi Kristina m.p.

Az vaj nem lesz elég, ha még alkalmatosság adatik, mind olvasztót sincs it, kellene.

1 Károlyiné próbálja férjét rávenni, hogy adja áldását személyes jelenlétével is Perényi Éva és Szuhányi Márton tervezett házasságára, mert a lány szüleiként tiszteli őket, és nem szeretné elveszíteni jóindulatukat. 2 Kereskényi arra biztatja Szuhányit, hogy döntsön a két feleségjelölt között, ő azonban, noha Perényi Éva kezét szeretné elnyerni, Károlyi egyértelmű támogatása nélkül nem mer előállni szándékával.

510.

Olcsva, 1720. február 24.

(MNL OL P 398. No. 37 274.)

[Külső címzés:] Az én kedves Uramnak, GrófF Károlyi Sándor Uramnak ő Kegyelmének szeretettel írám. Bátorkeszi.

[Külső feljegyzés:] Nádméz porozom egy csep sincs. A szegíny Aszonyé-félét le kel hozni, mászor is jó lesz, ne bontogatódjék az nagy credentia. Csaláné, lyán- kája megbetegedvén, el nem mehete. Magam csak féltem az gyermekeket, ha himlő talál lenni, mert it s Vitkába is himlőznek. Magunk s gyermekek egészségesek, hanem a szívdobogás jár reám écakákon gyakran.

Olcsva, 24. Februarii, 1720.

Édesem!

Csábrágba indulásakor írót levelétül fogva nem vevén Kegyelmed levelét, akartam ezen levelemet Kegyelmed látogatására bocsátanom, kívánván örvendetest hallanom Kegyelmed felől, Édes Szívem.

341